Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A spanyo inquisitio, és Llorente csekély hitele
71 mi már fölebb megérintettük e vád semmiségét, s figyelmeztettük az olvasót, hogy a megkeresztelt zsidónál vagy mohamedanusnál igazságos gyanút ébreszthet bizonyos tett, mit egyébiránt a keresztény, ha születésétől fogva nem üz is, de mégis minden legcsekélyebb veszély nélkül űzhetne. Például, közönyös dolog az magában véve, hogy a gyermek mindjárt keresztség után a szentelt olajjal megkent helyen megmosassék ; de minden bizonynyal gyanús e tett olly egyéneknél, kik előbb zsidók voltak, kivált ha megtérésük a nélkül is nem látszik igen őszintének. Né- melly, sőt a legtöbb pont azonban, a miről a maranok és mórok kérdeztettek, valóban ollyasvala, a mi csakugyan a kereszténységtőli elpártolásra mutatott ; illyen volt, például, a gyermek körülmetélése, vagy pedig azon állítás, miszerint Mózes törvénye épen úgy képes üdvezíteni, mint az evangeliom, s több efféle. Prescott ugyan állítja, hogy egy nevezetes eseményre nézve az inquisitio eljárásában a leghitetlenebb önkényt fe- dezé föl. „A zsidókeresztény vagyis a zsidóból lett keresztény — igy szól — tüstént gyanús volt a hitehagyottságról, ha gyermekeinek ó-szövetségi nevet ada, s mégis törvényileg keményen tiltva volt azoknak uj-szövetségi nevet adnia“ 1). Haevád állna, méltánle volnánk fegyverezve; azonban ez merő hazugság s pedig azért, mert Prescott a zsidót a zsidóból lett kereszténynyel fölcseréli. Ugyanis, a régi vallásuknál megmaradott zsidóknak tilalmaztaték, hogy gyermekeiknek keresztény neveket adjanak; de nem igy állt a dolog a megtérő zsidóknál, s mig az előbbiek azért bűnhődtek, ha gyermekeiknek uj-szövetségi neveket adónak : addig az utóbbiakat azért büntették , ha ó-szövetségi neveket választának * 2). b) Bármilly törvényszéknél megtörténhetik, hogy a vádlottnak akár kárára, akár javára hamis tanuk állnak elő ; hanem az igazságszerető törvényszék mind az egyik, Prescott, I. r. 281. 1. 2) Llorente, id. h. I. köt. 156.1.
