Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)

A spanyo inquisitio, és Llorente csekély hitele

43

ezen indítvány elfogadtatott vagy illyesmi valaha megki- sértetett volna 1). Másodszor: ezen törvényszék által elkobzott javakból eredő minden haszon a királyra háramlóit, ... az elkobzott javak a királyi kincstár egyik rendes jövedelmét képezték. . . . Harmadszor : csak ezen törvényszék által hozatott először rendbe az állam ; az uralkodó olly törvényhatósággal birt, melly alól egy grand vagy érsek sem vonhatta ki magát. Ez a külföldieknek is nagyon szembetűnő volt: Segni véleménye szerint „az inquisitio azért találtatott föl, hogy a gazdagoknak birtokát, a hatalmasoknak pedig tekintélyét rabolja el“. Káról a községek fölkelésében résztvett püspököket, máskép nem büntethetvén meg, az inquisitionak adja át őket ; II-dik Fülöp nem bizván erejében Perez Antalt megbüntethetni, az inquisitiohoz folyamodik ... s igy miután e törvényszék a király teljhatalmától függe, az inquisitio a királyi hatalom érdekében működött. Azon javakhoz tartozik ez, mely- lyeket ezen kormány az egyháztól elragadván hatalmassá lett, valamint a nagymesterek igazgatása és a megürült püspökszékek betöltése is; értelme és célja szerint Ítélve, főleg nem egyéb, mint politikai intézmény. A pápának érdekében áll működését akadályozni, és azt meg is teszi valahányszor teheti. A királynak pedig érdekében áll azt állandó virágzásban föntartani“ 2).

Ranke itt a tény mibenlétét nem jól Ítélte meg. A dolog következőlegvan : IV. Pált csakugyan megkeserité Káról császár , s az, ezt és liât II. Fülöpöt az inquisitioval fenyegette. Azonban természetes , hogy ezen kísérletet nem a spanyol államinquisitionál indítványozta, hanem a római törvényszéknél; s ennek kelle nyilatkoznia , valljon a némethoni protestánsoknak kelleténél nagyobb engedményeket nem tesz-e a császár. A mit pedig Pál megvizsgálás végett a spanyol inquisitiora bízott, az nem a császárt és Fülöpöt, hanem nevezetszerint Canus Menyhárdot, s azon istenészek személyét illette, kik azt mondák, miszerint : „a pápa erőhatalommal kényszerítendő Káról által engedékenységre“. Káról azonban védelmezte Canust, és az ő inquisitiojának saját akaratja szerint kelle végeznie. — A port lásd Llorentenél, II. köt. 172—176. 1.

2) Ranke, Fürsten und Völker, I. köt. 242—245. 1. Visconti pá-