Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A teremtés hat korszaka
228 tétel. Milly nagyszerű lehetett pedig ez, kiki elképzelheti, ha fölgondolja, milly borzasztó lehetett azon jelenet, midőn a föld, hold, nap, szóval az egész anyagi világ elemei egymás közt csatáztak *). Hogy illy körülmények közt a föld nem lehetett szilárd állapotban , az nagyon természetes. — A tudományok elvitázhatlan következtetése szerint a földgömb minden egyes részének eredetileg folyó állapotban kellett lennie. Mikor még csak az egyszerű elemek voltak megteremtve s vegytanilag még nem egyesültek : akkor az egész légkörnek oldott elemekkel, páraféle sűrű köddel kellett töltve lennie, a mennyire csak kiterjedt ; melly folyó állapotú gömb, hullámzó tekeként úszott pályáján. Talán illy al- katuak az üstökösek is, mellyekről tudjuk, hogy finom alkatú tömegük semmi, vagy csak igen csekély zavart (perturbatio) szokott okozni annyira, hogy rendetlen járásuk miatt , ha földünkkel összeütköznének is, aligha hoznák magukkal ennek tetemesb megrongálását. Hogy söldünknek illy hig állapotban kellett lennie, egy tudós fines jelenleg, ki tagadná. Tehát a kezdet már meg volt, már megteremte Isten az anyagot, csak alakitnia kelle, mit az abba öntött természeti erők által vitt végbe. Ezeket részletesen nem írja le Mózes, csak itt ott némelly fő pontot említ meg, mely- lyekből a többit következtetni lehet, ha a természettörvényeit ismerjük. így az eddig mondottakat e kevés szó alatt kell értenünk : „Kezdetben teremté Isten az figet és a földet.“ — Ezután ismét egy főbb pontot jegyez ki e szavakkal: „De a föld puszta és üres va- la.“ Ez nagyon természetes, hogy az említett állapotban a föld semmi szerves lényeket nem hozhatott létre, sőt még ezután is soká föntartván hőségét és forrongásait, sokáig nem hozott növényeket és állatokat. Isten , a folytonosság törvényeinek bölcs teremtője, valószínűleg nem *) Ovid szinte érdekesen ir e tárgyról is midőn mondja : „Frigida pugnabant calidis , humentia siccis , Mollia cum duris, sine pondere habentia pondus.“
