Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
Az egyház és állam
212 két erő meg vala alkotva, t. i. a hatalom és a szabad nép, és pedig a hatalom úgy, hogy mint Isten képviselője, olly joggal legyen fölruházva, mellynek következtében úgy követelhetne tiszteletet s engedelmességet, mint Isten megbízottja; a szabad nép pedig hasonló joggal követelhetné, hogy az Isten képviselője a rá bízott kötelességeket híven teljesítse s mint Isten megbízottja csupán a közjó előmoz- ditásiban fáradozzék és semmi ollyast ne tegyen mi a község kárára volna , ha mondom, miután e két erő meg van alkotva, az egyház ezeket egymás ellenébe állítaná, hogy egymást kölcsönösen bírálják meg, Ítéljék el, s az ítéletet egymáson hajtsák végre : akkor a keresztény nemzetek ö- rökös szakadozásokra, végnélküli s reménytelen küzdelmekre lennének kárhoztatva. Azonban az egyház nem hagyá bevégzetlenűl az ő munkáját, nem hagyá sem a hatalmat sem a népet magára: nem akará hogy a nép saját sérelmeinek bírája legyen a hatalom ellen, nem akará ezt először azért, mert senki sem lehet bíró saját ügyében, másodszor, mert hol a nép a hatalom bírája, ott nincs többé hatalom. Az egyház azt sem akará, hogy a hatalom kezelői minden törvényen fölül álljanak, hogy ők egyedüli bírái legyenek saját jogaiknak és saját kötelességeiknek; nem akará ezt először, mert az emberi természet nem enged meg illy hatalmat ; másodszor, mert a hol a hatalom ön- kényleg rendelkezik minden dologgal, ott nincs többé jog, nincs szabadság. Az egyház tehát az uralkodók és a népek között maradván, Isten törvényét szemök elé tartja, folytonosan emlékezteti mind az egyik mind a másik részt azon kötelességekre, mellyeket e törvény elibök szab, s mig igy egy részről a lázadásnak elejét veszi, addig más részről az elnyomásnak akadályt vet, megtanítja őket, hogy egymás tökéletlenségeit s kölcsönös hibáit béketüréssel viseljék, közöttük rendesen a jótevő közbenjáró szerepét viszi, de egyszersmind a bíróét is fölveszi, ha ezen eszközt a társadalom életét megtámádó kihágások ellen a társadalom üdve megkívánja. A katholicismus politikai rendszere e két szóban áll :
