Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
Az egyház és állam
213 szabadság és tekintély ; a szabadság a népé , mellyet neki az egyház a hatalom kihágásai és tévedései ellen biztosit és védelmez ; a tekintély a hatalomé, mellyet neki az egyház a nép kihágásai és tévedései ellen biztosit s védelmez. E két szóban áll ezen értekezés tartalma is, hol, miután megmutatok, hogy az egyháza hatalomnak tekintélyt, a népnek pedig szabadságot adott, azt is szem elé állítottuk, miszerint az egyház magának tartá fel a népek és uralkodók fölötti felsőséget, mert csupán az egyháznak ezen fel- sősége képes a hatalom tekintélyét, a népek szabadságát, mint saját teremtményét, igazán föntartani. Szolgáljanak a következő szavak záradékul: a tekintély és szabadság az ő igazi valóságukban nem maradhatnak főn egymás mellett, hacsak az egyház védpaizsa alá nincsenek helyezve. E két erő az egyház igazgatása alatt teljes öszhangnak örvend, s nemcsak hogy nem ártanak egymásnak, hanem inkább egymást kölcsönösen gyámolitva s erősítve haladnak a közös törvény által kijelölt közös cél felé. Az egyháztól független társadalmakban pedig e két erő egymásnak martalékul vetve és semmi felsőbb igazgatásnak nem engedelmeskedve egymást folyton sérti, egymás ellen szüntelen viaskodik, s e mind a két részt lealacsonyító s fogyasztó harcnak nem lehet más következménye, mint hogy előbb utóbb vagy egyik vagy a másik elvész. Az utóbbi három század története nem egyéb, mint ezen igazságnak hosszú bebizonyítása: a lelki hatalomnak a földi hatalom fölötti felsősége elvetteték ; e szögletkőnek Európa épületébőli kiesése az épület átalános beomlását idézé elő. Mindazon forradalmak, mellyek ez időtől Európát zavarják, ezen első forradalomnak következményei: a mint a királyok a pápát dethronizálták, ugyanakkor dethro- nizálták önmagukat is; midőn a népek a pápaság védő köz- bejövetelét visszautasíták, ugyanakkor szabadságukat az erőszak zsákmányául veték oda ; a mint a földi társadalom a lelki által magát többé vezettetni nem engedvén, attól elszakadt, ugyanakkor arra kárhoztatá magát, hogy azon örvénybe lökessék, mellyben máig is látjuk őt gyötrődni.
