Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
Sz. Cyprián értekezése az Ur imájáról
186 világi kincsekről gondoskodó s a túlságig bővelkedő és kérkedő bolond gazdagot megfeddi az Ur, mondván: „Bolond , ez éjjel számot kívánnak tőled lelkedről, és a miket szereztél kié lesznek?“1) Örvendett javainak a bolond, már az éjszaka elhagyandó azokat; s midőn már élete szűnt, élelem-bőségéről gondolkodott. Ellenben az Ur azt mondja teljes tökélyesnek, ki mindenét eladván s a szegényeknek osztván, mennyben gyűjt kincset magának. Azt mondja, hogy az követheti őt s vehet részt az ő szenvedésének dicsőségében , ki a világi gondoktól menten, a gazdaság hálóiba nem bonyolódott, hanem az Istenhez előreküldött kincseit maga is szabadon követi. Mire hogy mindegyikünk elkészülhessen, így tanuljon imádkozni, s az ima törvényének minőségét tanulja megismerni. Mert a jámbornak napi élelme nem is hiányozhatik, minthogy írva vagyon : „Isten nem sanyargatja kívánságok éhségével a jámbort“ 2). S ismét : „Gyermek voltam, meg is élemedtem, de nem láttam elhagyatott igazat, sem maradékát kenyeret kcregetni“ s). Meg az Ur is így szól: „Ne töprenkedjetek, mondván: mit eszünk, vagy mit iszunk, vagy mivel ruházkodunk ? mert mindezeket a po- gányok keresik. Atyátok pedig tudja, hogy mindezek nélkül szűkölködtök. Keressétek előbb Isten országát és igazságát , s mindazok megadatnak nektek“ ígéri tehát, hogy az Isten országát és igazságát keresőknek mindent megad. Mert minden az Istené, ki tehát az Istent birja, az semminek sincs híján csak ő magavel ne pártoljon Istenétől. így a király parancsára oroszlán verembe zárt Dánielt az isteni gondviselés látja el ebéddel, s az éhes s mégis őt megkímélő vadak közt tápláltatik az Isten embere. így tápláltatik a futással menekült Illés a magányban, a hollók szolgálván neki és a madarak hordván tápot száb Sz. Lukács, 12, 20. 2) Péld. beszéd. 10, 5. 3) Zsolt. 36 , 25. 4) Sz. Máté, 6, 31—55.
