Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A szentgyónás és oltáriszentség
152 nagy jelentőséggel birnak azon várt megváltó igazi áldozatára nézve, inellynek úgyis minden áldozat csak előképe volt; ..........itt csak az indusok ama nevezetes áldozatát említjük, mellyben a bárány föláldozása és megevése egy imádságtól kisértetett, s ennek fönhangon elmondott szavai ezek voltak: „Mikor fog születni az Üdvözítő?“ *) A pogányok e körülménynél hízelegtek maguknak, mintha isteneikkel lakomáznának, s ezen eszme még inkább megerősíti a lélek táplálékáróli nézetünket, melly táplálék maga az Isten élete, mellynek— hogy Istenneli kiengesztelődésünk zálogául értünk mint engesztelő véráldozat fölajálhassa magát— az égből alá kelle szállnia. Egyébiránt az áldozat valódi szellemét csak a zsidó népnél a nemzetek legöregebbikénél lelhetjük föl, mert ettől terjedt az el az egész világra. Az ugyan kétségtelen , hogy Mózes törvényének minden szertartásai az evangeliom titkainak, a nemzeteknek megígért üdvözítő személyében valósulandók- s beteljesülendőknek, előképei voltak. Bizonyos továbbá az is, hogy a zsidók szándoka az áldozati hús evésénél az áldozatbani részesülhetés volt; miként erről sz. Pál tanúskodik mondván : „Tekintsétek meg a test szerint való Izraelt, nem az oltárral közösségben állanak-e azok, kik az áldozatoknak húsából esznek?“2) így tehát az oltáriszentség mellett szólnak: a jelenkor népeinek közmegegyezése, s a régi nemzetek általános előérzete ; következőleg a tan , melly et kifejtünk, magán hordja mindannak jellegét, mi isteni, mi keresztény, t. i. a mindenkoriságot s egyetemességet. Ennek megfontolása a katholikus tanban olly eredményre vezet, melly a szentségbeni valóságos jelenlétre egyenesen alkalmazható s leküzdhetlen védvet nyújt a protestánsok ellen. Ha az ó szövetség szertartásai s jelesül áldozatai, az uj szövetségben beteljesülendő valóságos áldozatnak félre- ismerhetlen jelképei voltak : akkor mindennek, mi ebben Lettres du P. Boucher à Huet, t. XI. des Lettres édif. 21. lap. 2) Kor. I. lev. 10, 18.
