Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A szentgyónás és oltáriszentség
151 méltán mondhatjuk Jézussal, hogy ő bennünk lakozik, és mi őbenne : ő bennünk, mert fölveszi vétkes természetünket; mi őbenne, mert általa újjászületünk, tagjaivá, testévé leszünk. Mit önmagunktól meg nem teheténk, azt Krisztus — nekünk megszerzendő — önszemélyében hajtotta végre, úgy hogy nincs egyéb hátra, mint hogy vele egyesülvén sajátunkká tegyük azt. „Áldozattá tétetett“ szent Pál szavai szerint, hogy azután a bűn gyógyszere legyen; azoknak pedig, kik elaludtanak, első zsengéjük lett : hogy vele a halál és kiengesztelés állapotában egyesülvén, a föltámadás- és dicsőségben részesüljenek. Mindazok, kik Krisztus Jézus szent testének és vérének vételével benne részesülnek, ez által közösségbe s némileg vérrokonságba lépnek vele, Krisztussal egy testet, egy lelket és, ha mondanom szabad, egy ugyanazon istenséget, egy beleplezett, egy porig megalázott istenséget képezvén; de melly majdan minden tagot részesitend ama dicsőségben, mellyel a fő tündöklőit általa. A véráldozatbani részesülés (la manducation de la sainte Victime) tehát részét teszi az áldozatnak, s ezt amavval közössé teszi velünk. S az isteni közvetítésnek ezen része bennünket illet, valamint az Istent a föláldozás. II. E magasztos igazság az egész ó korban előábrá- zoltatott. Az áldozati hús evése, mint az áldozat kiegészítő része,minden népeknél, minden korszakban föllelhető. Rol- lin, Homer után egy áldozat leírását közölvén,ezeket mondja : „Miután a véráldozat combjai tűz által megemésztettek : megsüték a belrészeket és kioszták a körülállók között. Ezen szertartás igen nevezetes. Ez fejezé be az isteneknek nyújtott áldozatot, s mintegy a jelenlévők közti egyesség jelvénye volt. Az áldozatot lakoma követé, s annak részét képezé“ *). Fölhozhatnánk más nemzeteknél szokásban levő áldozatokat, mellyek e szempontból igen Kollin, Traité des études de la lecture d’Homèr. — Hogy a lakoma is egy részét tévé az áldozatnak és kizárólag vallásos gyakorlat volt, onnan is kitetszik, mert ahhoz az állatok belső részeit választották, mellyekkel rendesen élni szokatlan.
