Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A szentgyónás és oltáriszentség
150 útba igazit bennünket, mellyen azt elérendjük — azzal, hogy megfeleljünk közreinunkálkodásunk által a megajánlott kegyelmeknek, és szabad akaratbéli átalakulásunk által isteni közbenjárónkhoz, ki azt részünkre megnyerte, mindinkább hasonlókká legyünk. Istennel! egyesülésünk tehát e földön csak közvetve történhetik, vegyes alakban, miilyen maga a közbenjárás, millven maga arosz,mellyet megorvoslott,és olly próbák által, raellyek minket Krisztus Jézushoz hasonlókká tesznek, mikép ő szinte hasonlóvá lón mihozzánk. Valamint Krisztus felöltötte magára föllázadott testünket, úgy nekünk az ő lecsendesitett testét kell felöltenünk, azt sajátunkká tennünk, s általa az isteni életet visszanyernünk, mell y attól elválaszthatatlan. „Ne mondja senki“, mond Bossuet, „hogy a szellem elégséges“. „A test az eszköz, melly által a szelemmel egyesülünk; a megtestesülés utján bocsátkozott alá az Istenfia hozzánk, nekünk meg az ő teste által szükség vele érintkezésbe jőnünk, miszerint egyesülésbe jőjiink az ő szellemével, istenségével. Szent Péter szerint az isteni természet részeseivé levénk, mert Krisztus részesévé lön természetünknek. Egyesülnünk kell tehát azon testtel, mellyet az Ige magára öltött, hogy ezen test által élvezhessük az Ige istenségét, és isteni érzelmeket nyervén istenekké legyünk.“ Krisztus Jézus egyszer testesülvén meg, csak egy testet vett magára ; de a szent áldozás által ő mindnyájunk testét ölti föl, azt sajátjává, magához hasonlóvá teszi; s ezért nevezték a szent atyák az oltáriszentséget a megtestesülés— következőleg az isteni élet folytatásának, minthogy ennek kutforrása ezen szentségben rejlik. Valamint az eredendő bűn szülte gonosz kívánság, — mellynek kútfeje első apánkban volt — ragály és testi származás utján száll át Adáin maradékira : úgy a kien- gesztelődés-szülte kegyelem a Krisztus Jézus testéveli egyesülés által oltatik belénk, mint a ki nekünk azt kiérdemlette, és a kiben nekünk— sajátunkká tevén őt— a természetfölötti életre ujraszületnünk kell. Azért az áldozásnál
