Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A szentgyónás és oltáriszentség
149 Az isteni élet, melly a léleknek eddigelé. természetes volt *), azontúl természetfölötti lett s magát tőle két föl- érhetetlen akadály által elválasztva látta : Az első: hogy csak az érzékeken keresztül volt ezentúl módja látni, és hogy a szellemek életének láthatatlan tápláléka, mellyről szülöttünk nem érdekelte többé. A második : hogy zavarba nem hozathatok a nélkül, hogy viszonlag a bűntársaivá lett érzékeket is zavarba nem hozná, mellyeket rendetlen vágyainak szolgáivá tevén, önmaga ellen bujtogatott föl. Ezen állapotban a lélek nem volt többé képes élvezni a láthatatlan és szellemi táplálékot, részint mivel az érzékeknek került fogságába, és működéseiben ezeknek közvetítésére szorittatott ; részint mivel az érzékiség föllázadtával már nem talált élvezetet a magasságbeli dolgokban. Azért az isteni életnek, melly kezdettől fogva az atyánál vala, magának alá kelle szállni emberi természetünkbe s felöltem lázadt testünket hogy azt szenvedései által újólag meghódítsa a szellem törvényének, és a szellemet az Isten törvényének, az érzékek közvetítése által ezt újra kinyilatkoztatván, s a testi ember által a szellemit helyreiitvén bennünk. Ezen irgalmas közvetítésnek célja a léleknek Istennel való közlekedése és egyesülése volt ; de nem közvetlen módon s nem ollyan, minő első állapotához illett; ezt maga a közbenjárási elv sem akarta, s a mi szabad természetünk nem bírta volna meg. E végre, hogy szabad természetünknek is legyen része benne, Isten a közvetlen egyesülés teljesedését a jövő életre tartotta föl, s itt alant csupán Azaz az isteni— tehát a t rmészet f ö 1 ö 11 i malaszt-elcm , az embernek természetszerinti tulajdonaihoz járulván, lölnemesi- tette egész lelkületűt, természetét; ennyiből, de nem saját mivoltából, volt természetes. Ford. 2) Tudniillik emberi természetünket, mellyel magát solidaritásba tette — megtestesülése áltól. Egyébiránt tekintve saját magában az ő testét, ez természetesen lázadt („révoltée“) nem volt. Ford.