Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A szentgyónás és oltáriszentség
147 Képzeljük magunknak már itte földön ezen öszhang- zást. az isteni szeretet e szentségének fő pontjairól elmélkedvén. I. Nem csupán kenyérből él az ember. Hogy különbözzék az állatoktól, mellyeknek léte egyedül érzékekre szorítkozik, az ember kettős életet nyert : érzékit és szellemit. E kettős lét, habár egy titkos kapocs által egyesítve , természetére nézve mégis különbözik egymástól, s következőleg különböző táplálékot is kíván. A lélek Istentől vevén származatát, maga éleményét Istentől kell hogy kapja, az anyagból vett test a magáét az anyagból kell hogy keresse, s bármilly viszonlagosság lássék is közöttük fönállani, a lélek mégis azt mondhatja a testnek, mit Rafael angyal mondott Tóbiás családjának : „Látszám ugyan veletek enni és inni, de én láthatatlan étellel és itallal élek, mellyet az emberek nem szemlélhetnek“ *). E láthatatlan ital és étel, a szellemeknek ezen eledele (mint Malebranche nevezi), ezen élő kenyér — miként ő önmagát nevezé—: az igazság és szeretet, melly Istenben vagyon, melly maga az Isten, ki azoknak kútfeje és tárgya ; azon fő ész, mellyből mindnyájunk elméje része- síttetik, azon örök bölcseség, melly a vele táplálkozó lelket értelmessé és boldoggá teszi, s melly az egész emberi nemzet szivének s lelkének mélyébe kiáltja: „Jőjetek hozzám mindnyájan. kik óhajtotok engem, és teljetek be gyümölcseimmel, mert lelkem édesb a méznél. Kik enge- met esznek, még inkább éheznek, és kik isznak, még tovább szomjuhoznak“ 2) ; azaz : a lélek eledele, külön- bözőleg a halandó testet csakhamar kielégítő anyagi tápláléktól, annak éhét ugyanakkor midőn vétetik, növeszti; mert e táplálék megoszthatatlan, a lélek pedig kielégíthetetlen, és egyik nem képes magát megvonni a másiktól. Tob. 12 , 19. ,,Videbar quidem manducare et bibere vobis- cum, sed ego cibo invisibili, et potu, qui ab hominibus videri non potest, utor.“ —• Sirák fia , 24. 10*
