Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A szentgyónás és oltáriszentség
146 nem eszitek az ember fiának testét, és nem iszszátok az ő vérét : nem leszen élet tibennetek ; — mert az én testem bizonynyal étel, és az én vérem bizonynyal ital“ 1). Ez meg Ion; a tétel világos; s nem volt egyéb hátra, mint felőle nyilatkozni, azaz : az emberi értelem és érzékek szerint Krisztus Jézust elhagyni s a zsidókkal mondani: „Kemény beszéd ez, kicsoda hallgatja azt?... S ők elmenének, miként velők elmentekés mégmenendnek annyi hitetlenek ! De vissza híja-e őket Jézus? Épen nem. — Sőt a hátramaradtak hallgatag s tétovázó kisded seregéhez fordulván, betölti a mértéket, s őket is némileg a többiek követésére utalja, mondván: ,,Ti is el akartok menni?“ Mintha mondotta volna : nincs mit tágitnoin vagy kisebbítnem beszédemben ; mitsem akarok hozzá tenni, sem elvonni, az úgy van mint mondám ; most tehát tegyetek tetszéstök szerint: nekem nem kell olly tanitvány,ki ezt el nem fogadja, én csak ezen az áron akarom hiteteket! S az emberi nem elfogadd azt, megfizető ezen árt, és Péter nyomdokit taposva s karjait Krisztushoz emelve, föl- kiálta: „Uram kihez mennénk? az örök élet igéi vannak nálad“ 2). S miért ?... Mert az emberi nem szeretett, és minden látszatok dacára hitt a szeretetnek ; mert a szeretet meg nem csalá őt, s ha nem is a szentségbeni jelenlét kimutatását, de annak bizonyos voltát, az e felőli meggyőződést, ennek érzetét adá neki; mert a valóság diadalmaskodott a látszat fölött ; mert végre az örök igazság hű volt adott szavához : „Ha valaki eszi az én testemet, élni fog.“ Az emberi szív érezvén e gyakorlati hit által az ol- táriszentség valóságát, arról, dacára a látszatok homályának, nemcsak rendithetlen meggyőződéssel bir, de sőt e homály szükségességét is belátja; s ha nem is mikint-létét, legalább okát fölleli, s azt hite által némileg föl is fogja, vagy csak sejti a jövő életbeni boldog öszhangzást. U Ján. 6, 55. 54 és 56. 2) Ján, G, 69.
