Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)

A szentgyónás és oltáriszentség

145

métlésben, svilágosb az értelmezésben, mint aá oltáriszent- ség szerzésénél; mintha akarta volna, hogy egy tárgyban, mellynek szaván kívül semmi egyéb alapja nem volt, «zen alap annál meghatározottabb legyen, minél kizáróbb, és hogy e tekintetben a tekintély bizonyossága kipótolja azt, mi a fölfogásban az átláthatósághoz hiányzik. „Vegyétek, és egyétek, ez az én testem ; igyatok ebből, ez az én vérem : az én testem melly értetek adatik, az én vérem melly értetek öntetik.“ — „A ki engem eszik, énbennem marad, és én őbenne. — Én vagyok amaz élő kenyér, ki az égből szállottam alá, ha valaki ezen kenyérből eszik, az örökké él. Ama kenyér pedig, mellyet én adni fogok, az én testem.“ — „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.“ — Ekként s illy ellenkezésben az emberi érzékekkel adá elő Krisztus e megfoghatlan igazságot. Lehetetlen azt félremagyarázni, s mindenki tudja, hogy Luther, lázongásának kitörésében az idézett helyre jutván, fönakadt, illy szókra fakadván: „Valóban nagy örömemre válnék, ha valaki egy helyes módot mutatna annak tagadására“ J).

De ez még nem elég ; a lázadás amaz érzete, melly Lutherben támadott, s mellyet — e nagy titkot egyedül külről tekintve — minden embernek kell tapasztalnia, ezen lázadás üdvözítőnk körül is kitört: „Miképen adhatja ez ember — mondák a zsidók — testét, hogy azt együk?“ Jézus, kinek mint jelenlevőnek e tévelyt eloszlatnia kelle, ha ők roszúl fogták föl szavainak értelmét, kinek tanítása sükerének fejében érdekében volt mondatát, ha az nem igazság, a tapasztalt ellenszegülés elhárítására szelídíteni, Jézus— mondom — igy felelt (se válasz örökre döntő okvéde marad a kath. hitnek) : „Bizony’, bizony mondom nektek, ha

D Epist. ad Argentin. 7 köt. 301. lap. — Strausz , a hitregék (mythi) legnagyobb pártolója, miután ezen világos szöveg elfogadását egy ideig átallá s elferdítésén hasztalan fáradott , nyilvánsága által legyőzetve szinte megvallá : ,,hogy az evangéliumok szerkesztői a szent asztal kenyerét kizárólag és egyszerűen Krisztus testének vették.“ — Strausz franciára ford. műnk. II. köt. 2. rész. 461. 1.

Növ. paps. munkál. 10