Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A szentgyónás és oltáriszentség
141 jednek, meddig elmétek hat, s hogy az, mi ennek határain túl esik, amazokét is meghaladja? S ha Isten e határokat, túllépendő, ki az, ki e miatt tőle számot kérjen, vagy azokat ellenébe tegye, neki, ki azokat alkotá, kezeli, s kinek azok akaratától függnek ? Övezzétek körül ágyékitokat — mondom én e kevély követelőknek — s timagatok feleljetek; készüljetek ama borzalmas kérdés megfejtésére, melly egykor Jóbhoz intézte- tett: „Hol valátok, midőn lerakám a föld alapjait? mondjátok meg, ha van tudománytok. Ismeritek-e a testek sajátságait s azon különféle állapotokat, mellyekbe azokat helyezhetem ? Képesek vagytok-e kutatni bölcseségem mélyeit, s megmérni hatalmam mérhetlenségét? Nem tudjátok , hogy mi sem lehetetlen annak, ki egy szempillantásban a világosságot a sötétségből, s a mindenséget a semmiségből kihozá ; ki ép olly gyorsan változtatja a létegeket (substantia) mint azokat teremté ; ki s z <51, s mindenek lesznek?“ Különös elfogultsága az emberi észnek ! A protestáns lehetlennek mondja a valóságos jelenlétet az oltáriszentség- ben, és mégis hiszi a megtestesülést, a föltámadást és Krisztus testének megdicsőülését : mintha fölfogása e különböző tárgyakban egyaránt ki nem merittetnék, s mintha neki még abból valami fönmaradna az elejébe terjesztett titkok utolsójának fürkészésére ! — Az istenészlő (deista) nem kevesbbé következetlen: mert végre úgy látszik, hogy a létegek teremtésének titka sokban fölülmúlja az átmivol- tozás (transsubstantiatio) titkát, s teremtés nélkül az Isten véghetlen léte elenyészik az anyag együttörökléte mellett. Az istenészlő tehát — nem is szólván Istennek egyéb tulajdonairól — Istenbeni egyszerű hitével ugyanannyi, vagy még több titkot kényszerittetik egyszerre megengedni, mint mennyit az összes keresztény hit tartalmaz, s következőleg nem állíthatja lehetleneknek ezeket a nélkül, hogy magát meg ne cáfolná. — És mit mondjak az istentagadóról? ennek—a mint folytonos ellentétekben él— leghajlandóbbnak kellene lennie mindent elhinni ; mert az ész ,
