Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A szentgyónás és oltáriszentség
133 hitök által egészen birtokukban látják azon javakat, mely- lyeket az ős bölcsek elméje csak sejtett és előérzett ! Ugyanazon eszmék élvén mindenfelé és mindenkor, a gyónás mindazon népeknél föltaláltatott, mellyek az ele- üzi titkokat elfogadták. Föltalálták azt a brahmanok- és törököknél, Tibetben, Japánban, sőt Amerika lakóinál is1). Es e természeti és egyetemes hitű alapokra fektette a kereszténység a töredelmesség-, és szentgyónásnak természetfölötti elméletét. Az ő isteni kezei közt ez intézmény még nemesbült, magasztosabbá lön, és a regék s jelvények korából a tökélyesnek és valónak korába lépett át, föllelte valóságos, igazi tárgyát. És valóban a gyónás tárgya a bűnök bocsánata. Már pedig e bünbocsánatra Jézus előtt senki sem volt képes. Előtte senki sem merte hasonló eredménynyel fölruházni a gyónást; s maguk a zsidók, kik olly sok mindenféle engesztelődési és bünvallási szertartásokkal bírtak, Jézusnak e merészletét isten-káromlásnak tekintették : „Mit beszél ez igy? ez káromkodik. Kicsoda bocsáthatja meg a bűnöket, lia nem egyedül Istenlu 2). Krisztus Jézus isteni ártatlanságában magára vevén az egész emberiség bűneinek terhét, bevallván azokat mennyei atyjának a gethsemani kertben, és eleget tevén érttök halála által a kálvária hegyen, nyerhette meg azoknak bocsánatát számunkra. Azonban a szó teljes értelmében megszerezvén azt, e kegyelmet saját kezében akarta megtartani, és nem ajándékozó azt minden embernek részletesen, csak bizonyos föltételek alatt. Ő egyházát rendelő e drága kegyelem kezelőjéül és kiosztogatójaul ; ennek adta a kulcsokat, mellyek megnyitják , vagy elzárják e kegyelem tárházát, s utódokat rendelvén magának, azokat ép olly hatalommal ruházta föl, U Carli, Lettere americane, t. I., lett. XIX. — Extrait des voyages d’ Effremoff, dans le Journal du Nord; Saint-Pétersburg, mai, 1807.— Feller, Catéchisme philos, t. III. nr. 501. 2) Sz. Márk ,2,7.
