Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)

A szentgyónás és oltáriszentség

128 mögöttünk elnyelje minden nyomainkat, ez által a bánat segélyével uj ártatlanságot szerzünk magunknak, s a bo­csánat érzete által lelkiismeretet nyerünk, melly ujult erő­vel kezd az erényes élethez. Végre a gyónás viszszaadván minket az erényes, a jó lelkek nagy egyesületének, az e- gyetemes segélyeket, reményeket és erőket egy egyénben kapcsolja össze. A világ mindig két város volt, a jó s a gonosz városa. E város mindegyikében él egy lélek, mellv mindnyájával közös, és melly a működési körébe tartozó részletes lelkeket lelkesíti, és az egésznek indító erőt köl­csönöz, melly föntartja és eltökélésre birja őket, mig ma­gukra hagyatva, egyéni gyengeségeik ingadozókká tennék őket. A hit szempontjából, a katholikus társodaloin e természetes előnyökhöz még azt is hozzáadja, miszerint a gyónásban az isteni világosság és kegyelem középpont­ját, biztos, szilárd alapját és kimerithetlen mélységét bír­juk, mellynek első kútfeje Krisztus Jézus érdemeiben fa­kad, s ehhez járulnak a szentek imái és jóságos cselekede­tei nem csak e földön, hanem mennyben is. . . . A gyónás által föntartatnak, s szorosabbakká tétetnek ezen szellemi kapcsolatnak szálai, ebben leli az föl értékét, tőle nyeri segélyét, ennek örök életéből meriti életét, magának az Is­tennek erejéből kölcsönzi erejét. A gyóntató atya, mint közvetlen eszköze ezen közlekedésnek, a gyónásnak e gyü­mölcseit tanácsai, intései, bátorításai s kegyelmek által közli a töredelmes lélekkel, mellyeknél méltóbbakat és hat- hatósabbakat sehol sem lehetne találni, mert azok úgy al- kalmaztatvák a lélek szükségeihez, miszerint épen akkor hullnak a lélek sebeire, midőn azok mármár kiütődnek, ennek legtitkosb rejtekeibe nyomulnak és minden erejökkel bele hatnak. Ha e részletes eredményekről átalánosabbakra me­gyünk át, itt a többi közt olly szembetűnőre akadunk, melly a kereszténység legnagjobb elleneit is csodálkozásra ragadá. Társalrni viszonyaink ollyanok, hogy nincsen vét­künk , melly embertársaink megbántása nélkül történhet-

Next

/
Thumbnails
Contents