Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A szentgyónás és oltáriszentség
124 bűnös vágy kielégítése ellenkezőjének kell lennie. Jól vizsgálódjál tehát, s a bűnös vágy kielégítésének gyökét az engedetlenség és kevélységben lelended föl. Bármiilyenek legyenek is a csábok, mellyek kötelmeink megszegésére ingerelnek, a lelkiismeret mindig ellenmond, a törvény egész áthágásának végső percéig parancsol ; élőnkbe állítja saját tekintélyét és függésünket, ő azt mondja: ezt nem szabad — ,,non licet.“ A szenvedély végső indulatja tehát, melly bevégzi s létrehozza a bűnt, az engedetlenség, indulatja az ellenszegülésnek és kevélységnek : „Mit ? . . én magam ura akarok lenni ; hátra a kötelmekkel ! „non serviam.“ íme a bűn liatárzó szava, s ebből látjuk egyszersmind, hogy a szégyen és alárendeltség — mint ellensarkai az engedetlenség- és kevélységnek — miért tekintettek mindenkor az engesztelődés alapjaiul. A szégyen nem mindenkor elégséges, hanem mindig elkerülhetlen szükséges az engesztelő- déshez ; ez az ajtó, mellyen a régi rendbe visszalépünk, valamint a kevélység az, mellyen oda hagytuk azt. íme itt van megmagyarázva a vallomás természetes szükségessége, melly olly annyira gyötri a bűnös lelkiismeretet, Ezen szükségesség abban áll, miszerint elégtét által kell bűnünktől megszabadulnunk, szégyen által kell fölmentetnünk : „Igenis én vétkes vagyok, én nyomoru vagyok, én bűnös vagyok. Ne is mentegessen senki, én magam magamat vádolandom, nem érdemiek egyebet mint megvetést és büntetést.“ Ezek a bánat szavai. Még boldog az, ki kihallgatást nyerhet s a szégyen eme fájdalmas árának fejében megszabadulhat a vétkesség kínaitól. Azután látszik, miként a lélek elidegenedik bűneitől s eleget- tevén érettük, lemond birtokukról ; maga a vallomásból e- redő szégyen vonja ki őt azok alól és ügy érzi, mintha azok alája csúsznának és elhagynák őt, mint a kigyó, melly ved- lése által régi bőréből kivetkezik. Azonban még itt nem végződik az elégtét — az engesztelődés ; — az ember még adós marad az igazságosságnak , — sa bünbánatnak a bűnhöz aránylag kell nagyobbodnia s végződnie ; hanem az elégtét alapja már
