Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A szentgyónás és oltáriszentség
125 megvettetett s a lélek a gyógyulás felé közéig, márbékében van. Hlyen a vallomásnak hatalma, tekintve azt mint elégtételt. Az előzményekben egyszersmind megcáfolva látjuk azon főellenvetést, mellyel a gyónás közönségesen ostromolta tik. Ez abban áll, miként sokan elismerik ugyan, hogy bűneiket meg kell vallaniok Isten előtt, kit megbántottunk, hogy csakis ő bir hatalommal szivünk fölött ; hanem — mint mondják— igen elviselhetetlen az, hogy az ember kényszerítve legyen embernek gyónni, embernek, ki szintolly bűnös mint mi. Erre könnyű felelnünk, mihelyt az eddig mondottak szerint bizonyos, hogy az emberi társalomnak igazságos számadással tartozunk s neki vissza kell adnunk — legalább részletes gyónás által — azon megtiszteltetésnek fölöslegét, mellyel ő bennünket nem birt érdemünk hitében megtisztelt ; s hogy ámbár valósággal Istennek gyónunk, ember előtt is meg kell vallanunk bűneinket, mert meggyengülvén bennünk bűneink által Istennek eszménye és érzete, már nem ismerhetjük meg s nem bánhatjuk meg azokat tökélyesen, hacsak mások — és különösen az ő szolgáinak — szent törvénye kezelőinek Ítélete alá nem vetjük magunkat; — s hogy végre a gyónás lényeges föl- téte — a szégyen , melly alapja az egész elégtételnek, — csak ezen embernek tett vallomás eredménye, úgy annyira, hogy ezen utósó értelemben maga az ellenvetés a felelet, mert itt oka adatik miért gyónunk, miért szükség gyónnunk. S ezzel, úgy hiszsziik, bölcsészeti szempontból igazolva van a külvallomás szükségessége, melly valóságos lelke a gyónásnak, akár magában akár pedig a bánat- és elégtéthezi viszonyaiban tekintsük. IV. Miután ekkép alapjában avagy közvetlen eredményeiben szemléltük a gyónást, tekintsük azt átalános eredményeiben ; ezek számtalanok : Az első, hogy a gyónás az, melly mindig éber állapotban tartja az embert. Azon kötelezettség által, mellynél fogva mindent, még a legtitkosabb gondolatokat is megkell
