Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A szentgyónás és oltáriszentség
123 végre e két tünemény egymás által egészen tökélyessé válván , lelkünk az igazság teljes birtokába és szabadságba helyeztetik. S igy a gyónás nem egyéb, mint hatalmas ellenható vagy Origenesként hánytató, inelly vétkeinkkel együtt a rosznak belokától is megtisztít bennünket *). Hány ember véli eléggé jó karban lelkét, de egy jó gyónás olly szennyfoltokat tüntetne föl abban, millyeket nem is gyanitnak s mellyek láttára kisebbülne azon nagy önbecsülés,— erőt és határozott akaratot nyernének az erény gyakorlására, s ez kétszer annyi gyümölcsöt teremne számukra ! S ekkép a vallomás nemcsak önmagában igazoltatik, hanem egyszersmind eszköz is az, melly által hibáinkat megismerjük, és szer, melly bánatunk- és gyógyulásunkat munkálja. Mondottuk, hogy a vallomás alapja az elégtétnek is. Valóban eleget kell tennünk azon jogtalanságokért, mellyeket elkövetvén bűnösökké lettünk , s ezen elégtét nemcsak az igazság iránti jogosság, hanem minmagunk érdekéből is szükséges, hogy igy elegettevén, megváltsuk magunkat bűneinktől. Hasztalanul fontoltuk meg tévelye- inket, hasztalan gyóntuk meg azokat magunknak és mondottunk le azokról; a tettet soha sem tehetendjük nemtetté , és mindaddig rabjai leszünk azoknak, mig a vált- ságdijt le nem fizetjük. — Valahányszor bűnt követünk el, annyi mint ha valamelly gyönyört engednénk magunknak, mellyet azonban az igazságosság nem enged meg. Mi ártatlanságunkat cseréljük föl ezen tiltott gyönyörrel. Ha tehát vissza akarjuk szerezni ártatlanságunkat, le kell mondanunk e tiltott gyönyörről;— és mikép? tán megvonván magunktól a megengedett gyönyört, és önkéntes büntetésnek vetvén alá magunkat? és milly büntetésnek? Az engesztelő büntetésnek — mennyire lehet — a Dum accusat semetipsum et confitetur, simul evomit et delictum atque omnem morbi digerit causam. Homil. II. in Ps. XXXVII, I. köt. Irsben kiadás, 529. 1.
