Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A szentgyónás és oltáriszentség
A megjobbulás e munkája, mellyel minden ember magának s az őt erre hivő Istennek tartozik, föltételezi az öntanulmányozást, a lelkiismeret vizsgáiását s az elmebeli gyónást. De én azt mondom, hogy mindez hasztalan, szóbeli gyónás nélkül. „Különbözöleg a testi bajoktól, mond a pogány bölcs, a lélek betegségeit, minél súlyosabbak, annál kevésbbé érezzük. Ne csudálkozzál rajta : midőn félálomba merültünk, és még amúgy félig-meddig észreveszszük a tárgyakat; megesik néha, hogy elaludván, érezzük, hogy szendergünk ; de a mély álom , ez álomképeket állít elénk, és annyira rá nehezül lelkünkre, hogy értelme minden használatától megfosztja. Miért takarjuk el vétkeinket? mert elmerültünk bennük ; bűneit meggyónni, gyógyulás jelensége. Ébredjünk tehát, s vádoljuk magunkat hibáinkról“ 1). Valóbaií a véteknek nemcsak az sajátsága, miszerint a lelket bűnössé, hanem azután érzéketlenebbé is teszi azt a gonosz eszméje iránt — gyengíti az erkölcsi érzetet. Kétség nélkül, a vétkezés percében fölkel a lelkiismeret, és zajt üt ; de azonnal erejét vesztve visszaesik, s nem emel többé szót ugyanazon gyengéd érzettel. — Mint gonosz vendég helyezkedik bele a bűn. Elzsibbasztja és kínozza azt, elrejtekezik a benne vájt mély barlangban, mellyből álomkóros és halálos gőzt lehel, mire a lélek lassankint elhagyja magát, mig végre eszméletlenné válik. Seneca szerint mély szenderedésbe merül, inelly valóságos álomba, vagy legalább a félálom állapotába sűlyeszti, mellyben a tárgyakat csak homályosan látja. Hogyan? azt akarod, hogy a lélek magától keljen ki tökélyesen a csalódás ezen állapotából ? Akkor magának kellene elkezdenie megítélni magát, megismerni vétkei súlyát, ezt pedig csak a tökélyesség fogalmával tett összehasonlítás után tehetné, mit épen vétkei födnek el előle. *) *) Vitia sua confiteri, sanitatis indicium est. Expergiscamur ergo, ut errores nostros coarguere possimus. fScnec., 55-ik lev.)
