Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)

A szentgyónás és oltáriszentség

121

() nem láthatja magát többé tisztán ezen önlehétől bevont tükörben. Zűrzavar az egész ; a jé és rósz alaprajza homályba borult nála ; nem is számítva, hogy a kevélység mindig kész föléje vetni s illeszteni a mentség fátyolét.

Föl kell ocsúdnunk ezen igézetes mámorból; ébrednünk kell. S erre nincs más mód mint magát éber lélekkel tenni érintkezésbe, melly megtartotta a tökély ezen eszméjét , e képét a jónak, mellynek szemeink elé kell állítania vétkeinket ; föl kell az embernek tárnia lelkét az igazság nagy napjánál ; száműznie a kevélységet az ő ellenfele által : gyónni kell!

Nem mondom, miszerint azért kell gyónnunk, hogy vétkeinket, hanem hogy minmagunkat ismerjük meg. hogy érezzük azokat.

„Ismerd meg tenmagadat“ ez az ókori bölcsek föladata. „Gyónjál“ ez ennek megoldása.

S valóban ha helyes fogalmat akarunk magunkról szerezni, másoknak felőlünki Ítéletét kell elfogadnunk ; szükséges hogy mások Ítélete szerint tűnjünk föl minma- gunk előtt, s e végre mások Ítéletének kell magunkat alávetnünk. Ez akkor is áll, habár azok velünk ugyanazon gyöngeségek rabjai; mert a melly roszat mi a kevélység vakító fénye miatt észre nem veszünk magunkban, meglátjuk azt másban ; s ki szomszédja szemében meglátja a szálkát, önmagáéban a gerendát sem veszi észre 1).

De ha már az erre méltatlan embernek tett vallomás is illy eredménydús, miilyennek kell annak lennie, ha azon egyén egy bölcs és — mennyire természetünk megengedi — ment azon vétkektől, mellyeknek mi részeseivé lettünk; ha az szolgája a törvénynek, mellynek tanulásában, hitgyakorlataiban nevekedett, mellynek világa környezi el- *)

*) Quid tu?

Nullane habes vitia?

...............

.... Ignoras te ? an ut ignotum dare nobis

Verba putas ? — Egomet mi ignosco , Maenius inquit ;

Stultus et improbus hic amor est, dignusque notari.

(Horat. satyra 3 , 1. I.)