Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A szentgyónás és oltáriszentség
115 érdemet ismer el: e tárgyban egyenlő véleményre találunk az anyától, ki gyermekét eltört porcellán vagy helyén kívül elköltött cukor miatt kérdőre vonja, egész a bíróig, ki itélőszéke magasáról kérdezi a tolvajt és gyilkost 1). E rejtélyes ösztönnek, melly a lelkiismeretet emberi tekintélynek megnyílni kényszeríti, olly ereje van, miszerint a bűnös gyakran hogy ennek engedelmeskedjék, a büntetlenséget, mellyet hallgatás biztosítana, visszautasítja, és a bajt, mellyet elkerülhetne, önkint keresi. Minden közremunkál ezen igazság megerősítésére ; mert (s ezt jól jegyezzük meg) ez nem azon belindulatból köv^kezik csupán, melly a vétkest készteti maga vádolására, hanem következik az emberek ama nézetéből is, mellyet azok szája vallomásához kötnek, ezt némikép az igazság érdemében tőle megkívánt és elvárt elégtételül tekintvén, mellyel az igazságnak lerója tartozását, mind maga mind mások részéről. Esik néha, hogy az egész közönséget nyugtalanítja, és nyomasztólag aggasztja valamelly vétkesnek hallgatása és tagadása, még azon esetre is, ha- hogy nem szorul is az ő vallomására az ellene hozandott Ítélet igazolását illetőleg. Nyughatatlanul szokás őt körülfogni, fenyegetőzéseket és minden módot foganatba venni, csakhogy vallomásra bírjuk ; elhallgatunk, és bizonyos nemével a vallásos szent hallgatózásnak elvárjuk, hogy beszéljen maga; és feszült figyelmezésünkkel is mintegy ki akarjuk csikarni belőle, s ellesni ajkairól ezt a becses igent, melly mihelyt elhangzik a vétkes ajkairól, habár a legutálatosb szörny is, legott helyre üti benne az embert, és igényt ad neki vádlóinak engedékenységére. Nincs olly csekély bűn, mellyet tettetés roszabbá nem tenne, valamint nincs olly súlyos, mellyet nagylelkű vallomás meg nem kisebbítene. Innen magyarázható a társalom azon becsülése a nyiltszivüség iránt, mellynél fogva ez által minden bocsánatot nyer, s mindenhelyreigazítatik, és mi alapja e becsülésnek : elmondhatjuk róla, hogy még 1) Du Pape , III. fej. 8*
