Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A szentgyónás és oltáriszentség
114 azért, hogy nem angyalok, semmiben sem akarjuk többé őket megkülönböztetni a többi embertől. Azonban Ítéljük csak meg őket, összehasonlítva emezekkel s magunkkal, azaz a második szabály szerint, s meglátjuk, milly fénynyel tündöklenek szemeink előtt. A katholikus papság (igazság és jogosság köteleznek elismerni) nagy erkölcs-tisztaság s annál valóbb érdeme által különbözteti meg magát, minthogy alázata elrejti azt ellenei elől , s egyetérteni látszik előítéleteikkel, egyedül gyengéit hagyván látniok. Ha néhány kevésbbé érdemes, roszban rögzött tag találkozik közte, még ezek is a jőhoz rokonszenvüleg működnek ; erre azon testület szent szellemétől indíttatván, mellyhez, inig romlottságuk őket attól megválni nem erőteté, tartozónak. Jelenre eleget mondánk ez ellenvetésről, melly egyébiránt az igazságos Ítélet első szabályának fölforgatása mellett csak azoktól tétetett a papságra nézve, kik ezt, mint maguk is megvallják, nem ismerik. — III. De már- közelebbről vizsgáljuk a gyónást. A gyónás nem csak a bizalom és útbaigazítás intézménye ; hanem főleg gyónás vagy is alázatos meg- vallása mindazon bűnöknek, mellyekről a fölöttük való bánattól megtört lelkiismeret Isten előtt emlékezhetik. Mindenek fölött itt tarthat igényt a gyónás csodál- kozatunkra. Ha van való s mélyen természeti tény, bárminők legyenek is okai, úgy e ténynél fogva lényege az emberi szellemnek, engesztelődést keresni a vallomásban. Igen jól mondja Maistre : a tekintélyi hatalomnak tett önkintes gyónásban mindnyájunk öntudata kiengesztelő erőt és kegy- *) *) Igen jelentékeny tény (bizonyítványait fölhozni fölötte hosszas volna), minél fogva minden államférfiu, ki Franciaországban a nevelésügyi hivatalban forgott, létévé minden előítéletét a papság iránt.
