Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A szentgyónás és oltáriszentség
113 a bennünket rontó gondok- és örömöktől, és szívünk szenvedélyhányta sajkáját annál képesb kormányozni és szabályozni, mert már partról nézi azt, s mert tapasztalását naponta uj meg uj hajótörések gazdagítják; mellyeknek romait hozzá viszi a bánat ; inellyek által megóva s okulva szükségkép közölnie kell erejét és világát a másikkal, ennek mintegy délejül szolgálandó, melly magához vonja a vasat s közölje vele sajátságait? Kik az egélyt csak távolról s előítéleteiken keresztül látják, tudom, ellenvetik, hogy a kép, mellyel szolgáit ecseteljük, hízelgő; hogy ők ugyanazon gyengéknek rabjai: és hogy ek- kint e gyakor bizalmas megkeresés gyümölcse kétséges, sőt néha káros. Ez ellenvetésre, mennyiben fölötte túlzó, a feleletet főn tartjuk magunknak ; itt csak azt mondjuk : Először is, hogy a tapasztalat tökélyesen meghazudtolja ezen ellenvetést, és hogy Istennek hála ! még elegen vannak, s pedig fölvilágosodott emberek, kik gyónnak, s kiknek szavaiból, s leginkább viseletéből megtetszik, ha valljon túlzó-e a mit mondottunk. Csak egyetlen egyet hozzanak föl, ki erényességből adott túl a gyónáson ? vagy mi több, csak egyet hozzanak föl, kit nem a bűn távolíta el attól? Illy bizonyságtételre úgy látszik, az őszinteség késik még nyilatkozni. Más részről már maga az ész értésünkre adja, hogy tiszti-erények vannak, és hogy csupán e tekintet fejében is elhallgatva a természetfölötti segélyeket, a katholikus papok nagyobo részének a fölebbi tekintetek nyomán legerényesbnek kell lennie az emberek közt; s hogy ha az első biztosítékhoz az értelmes és okos választásét hozzá veszszük, mulhatlanul s könynyen föltalálandja kiki köztük a bölcset, kinek rajzát adtuk. Két szabály szerint Ítélhetjük meg az ember érdemét: a fő tökély s a mi rendes tökélyeden állapotunk szerint. Az elsőt mindig az egély szolgáira alkalmazzuk, s irgalmatlanul kárhoztatjuk őket, midőn annak meg nem felelnek; aztán könnyen térünk rágalomról rágolmra, és egyedül Jíöv. paps. munkál. 8
