Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 17. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv, 1853)
A szentgyónás és oltáriszentség
112 laki a másodikba helyezne is bennünket. Őrizkedjünk azt ócsárolni, ki másnak segélyével boldog lehet, mert már az is sok, ha valaki csak akar is boldog lenni2). De kihez folyamodjunk, fogod kérdeni tőlem, ehh»z vagy ahhoz? — Tartsd magadat azokhoz, kiknek élete szolgál tanulságul, kik, miután a teendőt kimondák, azt cselekedettel bizonyítják be ; kik azt tanítják, mit tennünk kell és sohasem követék el a roszat, mit kerülni parancsoltak. Válaszsz magadnak olly útmutatót, kit még többet használ látnod mint hallanod *). E tanácsiatokat, mellyeknél jobbakat illy útmutató szükségessége s megválasztása körül napjainkban sem lehetne adni, Senecánál olly bölcsek névsora váltja föl, kik közöl ő annak keresésére utal, kinek föllelhetéséről ugyanakkor kétséget is támaszt. A kereszténység eleget tesz e nagy szükségnek papsága s gyónási intézménye által. Ez nagy szorgalommal oktat külön férfiakat a lélek bajainak ismeretére, azok kezelésére, kik olly gonddal őrzik meg önmagukat azoktól, hogy ők adnak mindig parancsot és példát, tölök jő a hatályos világ, melly elhiteti velünk tanácsaikat, szétoszlatja csalódásainkat, leleplezi gyengéink titkos okait, föloldja szenvedélyeink bonyolódott tömkelegét, s megmondja tisztán s erélyesen, mit Ítéletünk s lelkiismeretünk csak gyenge s alig hallható hangon mondanak, szóval, valóságos Mentorainkká teszi ezeket, kik megsza- laszszák a bűnt, visszahíják az erényt, s eltévedt lépteinket a törvény ösvényére visszavezessék. És aztán, nem megbecsülhetetlen haszon- e a szórakozott léleknek csupa közeledése is a magábaszálltéhoz, ezen érintkezése s egyesülése a lelkiisn'ereteknek, mellyek egyike különösen s már állásánál fogva erénynek szenteltetett, s naponta tökélyesbítetik szentséges titkokbani részesülés által, megóvatik a változékonyság ellen, mert ment 2) Illy féle kitérések — minő sok van Senecában — igazolják, miszerint a színpadi inas épen nem szólt roszul, midőn mondá ; Biz uram , az a Seneca nagy ember volt ! 1) Seneca, 411-ik lev.
