Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
A papság föladata a 19-ik században
65 első s fő szükségek. Csak ha az Istennel kibé- kitvék, ha szivük ismét tiszta: akkor leendnek alkalmasak a kereszténység magasztos eszméinek kellő mély fölfogására ; csak akkor fognak elegendő bátorságot s erőt érezni magukban a régi embert hamis elvei s szenvedélyeivel levetkezni s uj életre serkenni. Bármikép szónokolhatnak a büszke kéjvadá- szó s önző embernek : a testi ember nem fogja föl a lelkieket.... Minden jó elmélet csak a jó gyakorlati életből ered. De miként lehet a büszke s élvezetet kereső emberiséget jobb életre téríteni, s keblökben bünbánatot ébreszteni ? A pusztában kiáltónak szavát hatalmasan kell hangoztatni ; szörzsákba öltözött keresztelő Jánosra van szükségünk, ki fölriaszsza halálmámorából a romlott nemzedéket, s bünbánatra ébreszsze. János, ezen a pusztában kiáltónak szava a missió. Missiók, közönséges — minden püspöki megyében nagyszerüleg rendezett — missiók a legnagyobb korszükség. Előbb városokban, utóbb minden nagyobb plébániában tartassanak missiók, mellyek a bűnnek halálálmába merült s a korszellem mámor- kelyhéböl ittas elkábultakat fölverjék, a lanyhákat s hideg sziviieket veszélyes nyugalmukból, mellyért elegendöleg számolni nem birandnak, fölijjeszszék, a félelmesek- s erőtleneket bátorítsák, mindnyájokat Istennel kibékítsék, és ész- s életváltoztatásra indítsák. Ez a missiónáriusok hivatása; e nemes cél elérésére küldetnek szét az egyháztól széles e világra. Minthogy azonban ezek mindenütt nem lehetnek, kívánatos volna, hogy a püspök maga buzgó s alkalmas lelkészeket illy küldetéssel megbízzon, kik elegendő áldozat-készséggel s bátorsággal bírnak szembe szálNöv. papa. munkál.. £)
