Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
A papság föladata a 19-ik században
66 lani a hiú világ gúnyolódásaival. Ezek a pusztában kiállónak szava, készítői az ur utjának, sőt még nagyobbak nálánál, s olly magasan állanak János fölött, mint önmaga Krisztus ; nem csak bünbánatot hirdetnek és serkentik erre áldásdús tevékenységgel az emberiséget, hanem egyszersmind Krisztus helyettesei lévén, a népeket Istennel kibékítik s megszentelik. Mint megtisztult és szent nép áll ismét a keresztény község ura s Istene előtt. Vajha azok, kik még mindig előítéletekkel telve a missiók ellen kikelnek, csak egyszer is látnák a község örömkönyeit, s éreznék azon benső nyugalmat, melly a missió végeztével a község szivébe száll, mivel azon meggyőződésre tett szert, hogy Istennel ismét ki van békitve; vajha hallanák azon szent fogadásokat, mellyekre nyílnak ajkai : és bizonyára megszűnnék a missiók iránti ellenszen- vök. így tehát a missió megteszi a legnehezebbet, a kezdetet, de evvel még korán sincs mindennek vége. Ha valaha, illykor szükséges a lelkész teljes működése, hogy a missiónak tartós sikere legyen. Nincs fontosabb annál, mint hogy az egyszer Isten országának ismét megnyert hívek, a szentségek gyakori fölvétele által tisztaságukat föntartsák, jó föltételeikben megerősödjenek s erényes életet éljenek. Ne kímélje tehát a lelkész fáradságát, mellyet a gyakori gyóntatás neki okoz. De egyszersmind azon komolyság- s méltósággal szolgálja ki e szentséget, minőt ez igényel ; félre itt minden emberi tekintettel és ál- okossági szabálylyal; az egyház rendeletéi s gyakorlata vezessék egyedül tetteit. A megigazuláss megszentelés elömozdittatik imádság s jó cselekedetek, testi sanyargatás s önmegtagadás, ájtatos gyakorlatok s bú
