Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
A papság föladata a 19-ik században
54 kozni. De fájdalom, az ur illy áldozat-készségű férfiút még nem adott, kinek elegendő ereje lett volna ezen a mai napokban annyira szükséges szokás behozatalára ! A Krisztus s egyházáért buzgólkodó s lelkesítő papok e célt idővel elérhetnék , mivel ők eddigi viszonyaikban megmaradván — rendezett életet viendnének. Ez azonban a szabad akarattól függ, s ebben senkit sem lehet akadályozni. Minthogy az érzelem-egység első föltétele a foganatos közös életnek, s mivel ez a múlt időnek mosiohasága által épen annyira szétszaggattatott, mennyire a papság fölbomlásnak indult: mindenek előtt e tagok föladata volna ez érzemény-egység megszerzése. Ez más nem lehet, mint szigorúan kifejtett egyházi nézlet, mellyet egy programúiba lehetne foglalni, mibe mindnyájoknak, kik a társulatba lépni óhajtanak, be kell egyezniük. Nem különben a fogadalmak is kifejezendök, u. m. az engedelmesség, önmegtagadás, szüzesség és szegénység általános alakban, mint a papság rendezésének lényege. Közös tanulmányok, közügyekezet a vélemény-egyezés és megszilárdítás megszerzésére tartott többszöri tanácskozmányok e társulatot meg- erösitendenék és hathatós külső tevékenység előidézésére szolgálandnának. Egyesüljenek csak a lelki- pásztorok, s készítsék el ama isteni férfiú útját, kit az ur nekünk bizonyára kiildend ; mert illyenre szükségünk vagyon, hogy a föloszlott papságot ismét egyesítvén, a világ fölébe emelje s állásába visszahelyezze. Ebben rejlik jövendőnk biztosítása ’). l) A püspökök szabadválasztásáről annyit beszéltek és írtak már, hogy szükségtelennek látszik megemlíteni, miszerint ez szükséges föltétele a papság átalakításának.
