Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
A papság föladata a 19-ik században
13. §. A papság kiképzése. A legújabb idők a tanuló ifjúság életét egész meztelenségében mutatták fél. Vallásilag és erkölcsileg romlott ifjú a papság jövendő műveltségének elérésére kevés reményt nyújt; mert a ki már ifjú korában a romlottság mérgét beszivta magába, közönségesen egész életében abban sinlödik. Hogy azonban a jelen romlottság állapotában magára hagyott ifjú egész tanulmányi pályáján át sértetlenül őrizze meg magát, lehetséges, de nem valószínű ; azért az ifjút mindjárt a nevelés elején a romlottság veszedelmétől meg kell őrizni, ne hogy a papnöveldébe, e szent helyre, hamis elvekkel és kopár szívvel lépjen he. A papságra nézve szükségesnek lenni elismertük a világtóli megválást: úgy, sőt még szüksé- gesb ez a növendékpapoknak. Ez pedig egyedül a gyermeknöveldék által eszközölhető, mint a trienti sz. zsinat határozatából kitetszik. E növeldék, ha a papság közé a canonok szerinti élet behozatnék, mint ezt Holzhauer tévé , azzal egyesitethetnének s különös osztályt képezhetnének. Valamint a növendékpapok neveléséről, úgy tanításáról is kell gondoskodni; mert ennek igaz kereszténynek, nem pedig pogány- vagy rationalistának kell lennie, a mint ezt fájdalommal kelle tapasztalnunk a múlt időben. Kell ugyan az ifjúnak pogányság- s más egyebet ismerni tanulni, de mindezeket csak a kereszténység világánál szemlélve, mellynek segítségével érthetőbbé válik. A tanításnak különösen a papi státushoz alkalma55
