Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
A papság föladata a 19-ik században
48 a hittani kiképzésnek hiányosságát? De még a papnevelés is ritkán volt ollyan, hogy a közönségesen világi szellemű ifjúból a fönebbi kép szerinti papot készíteni képes lett volna ; mert a múlt időben a valódi asketa szellem épen úgy hiányzott, mint az alapos tudomány. így lépett ki a pásztori életbe a fiatal áldozár alapos hittan! műveltség, tiszta öntudat, erős elv s önállóság nélkül, vagy néha a világi érzelmektől lebilincselve, sokszor a legveszedelmesb viszonyokba keveredve, sokszor olly lelkipásztorhoz jutott , ki maga romlott lévén, a fiatal áldozárhan nem örömest nézte a pásztori buzgóságot. Most egész életében magára hagyatott, további papi műveltségéről senki sem gondoskodott, hacsak néha valami szembetűnő erkölcsi botlása, vagy nagy pásztori buzgó- sága az elöljáróság figyelmét magára nem vonta; szóval, az ö művelődése végett semmi, épen semmi sem történt. Lehet-e tehát csodálni, hogy a papság úgy áll, mint jelenleg szemléljük? vagy nem lehet-e inkább csodálni, hogy nem roszabb? A legjobb is eltévedhet, és a magára hagyott egyoldalúvá válha- tik. Azért az egyháznak a papságrai hatása soha meg nem szünhetik, hanem ezzel szoros!) életviszonyban lennie és az egyház szivéből, azaz a püspöktől azal- rendli papságra lelki életnek kell áradnia. És most térjünk vissza e kérdésre : miképen érethetik el a papság reformja s ennek lelki ujulása? Valamint az öregebb, úgy a fiatalabb papság egy része kevés vonzalommal van a reform iránt s nem is lehet őket ennek megnyerni; mert az öregebbek régi korból valók, a fiatalabbak pedig a forradalom szele által sokkal inkább megtántorpdtak, minthogy
