Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

A papság föladata a 19-ik században

46

lelkész, ki felsőbb rendelet nyomán valamelly helyre utasittaték, örökre elszigeteltnek és elhagyottnak érezé magát; lelkipásztor vala a pap és az álladalomnak mintegy szolgája is, miként a protestáns lelkészek elszigetelt helyzetükben egészen azoknak nevezhetők, s ebből az következők, hogy a püspökkeli kötelék, közönségesen megtágult, legalább szivbeli nem volt s a kihalt élet felébresztésére sikeretlenek voltak a különféle körlevelek, hivatalos rendeletek, még ke- vésbbé az anyakönyvek, vagy egyéb egyházi rovatok s akár mi néven nevezendő papír—kötetek ; sőt a ritka püspöki látogatások is, mint a lelkipásztornak püspökével egyedüli érintkezési időpontjai, száraz hivatalos jellemet öltvén magukra, inkább a kültekin- tély föntartására, mint a benső egyházi élet terjedésére irányoztatának ; minek eredménye az lön, hogy inkább féltek az illy látogatásoktól, mint hogy szerették volna. így enyészett el az egyházi egység és közszellem eszméje, igy enyészett el a belső élet, s nem maradt egyéb hátra a puszta romoknál. És mihelyt fölbomlik a belkötelék pap és pap között, a lelkész s ennek püspöke között, azonnal a papság ösz- szes köteléke is eltépetik, életmüszere megszakad, központja elvész, és pedig nem csak a tetszvény (pla- cetum) külkényszere, hanem, mi még roszabb, az állami egyházijog dönti meg alapját. Azt fogják természetesen mondani, hogy régi dolgok ezek s fölösleges őket újólag szőnyegre hozni, de mi napjainkban a tettleges változás? A nagylelkű ifjú király, e katholikus fejedelem, megérté hivatását és teljesité; de mit mivel a papság ? hol leljük föl napjainkban a papság katholikus közszellemét, hol az összevágó és