Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
A papság föladata a 19-ik században
45 egyes rész a nagy műszeres egészhez van nőve, mivel minden annak belső életéből foly ki. Tekintsünk a három egyházi fogadalomra, hányfélekép gú- nyoltatnak ezek és nem csak a léha, de még sok erélyesnek nevezett paptól is korszerűtlennek tartatnak, nem az egyház életéből fejlődtek-e ki ezek? Krisztus élete nyilvánittatik ki általuk. A fegyelem egészen az egyház műszeres kifejlődésén alapszik, s ugyanazért némellyekben változtatható; igy némelly rendeletéi, mellyek a jelen korban fölöslegeseknek Ítéltetlek, megszűntek, mások pedig idő haladtával, a mint t. i. a kor szüksége igényleni fogja, keletkezhetnek; vannak pedig lényegesek is, mellyek az egyház életéből fejlődtek ki és nem egyesek müve, sőt inkább az egyesek az által tanúsítják és foglalkoztatják egyházi érzelmüket, ha az egyház élete szerint, nem pedig énjüknek kedvezölegÍtélnek. Kiterjed az egyházi érzelem még az egyháznak műszeres szervezetére is. A katholikus papság egy élő egészszé, egy nagy műszerré növekedett, mialatt legközelebbi és műszeres egységét a püspökök ben, a távolabbit és legfonsöbbet pedig a pápában leli föl. Miként a sugarak azon központhoz sietnek vissza, hon- nét kimentöket vevék: úgy a műszeres életben minden egységre, ez pedig saját központjához törekedik, és e szervezet minden egyes része csak addig bir jelentőséggel, inig az egészhez életmüszeresen kötve van, mihelyt elszakad tőle, azonnal érzéketlen, holt. Ismeretes dolog, miként iigyekezett az újabb kor az egyház szervezetét megoldani s rongálni, hogy életét és erejét gyöngíthesse. Darabos részletek támadának az életmüszeres egész helyébe, közönségek helyébe egyéniségek, s a közszcllem kialudt a papságban. A
