Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
A papság föladata a 19-ik században
44 fölvételét ajánlja, a másik azt, gyakran ugyanazon községben, a legnagyobb szenvedéllyel megtiltja, vagy nevetségessé teszi: ha egyik az egyház törvényei szerint bánik a gyónógyermekkel, a másik ellenkezőleg tulajdon bölcsesége szerint bánik velők, vagy pedig a már bévett tágasb értelmű rósz gyakorlat szerint. Minthogy a lelkiatyák ama josephinismus szerint kiszabott két napon kívül is alig akarnak gyóntatni, mégkevésbbé intik a gyónógyermekeket a szentségek többszöri fölvételére, stb. stb. Ki az oka, ha a szentségek megvettetnek ? Avagy tekintsünk a missiókra, az egyháznak eme áldáshozó intézményére, korunk eme legfőbb szükségére. Miért az ezektöli nagy borzadás? A községek nem tilthatják meg a papnak a missiók tartását, sa csekély költségek lodözésére is találtatnának módok és eszközök; és nem is a községek támasztják az akadályokat, mert üdvszomjazó sziveik epednek azokért; a papságban aludt ki a keresztény élet, azért lök vissza magától minden egyházi intézményt. Oh vajha fölkarolná a papság az egyház fegyelmét az ö tulajdon és teljes értelmében, mint azt az egyház kívánja és parancsolja ; vajha hideg és langyos szivét inelegitné vele, bűnös és Istentől elpártolt lelkét te- remtöjével ismét kibékítené és magában ismét uj keresztény életet támasztana! akkor bizonyára akatho- likus egyházban nem emeltetnének többé panaszok üres formalitások ellen, akkor nem volna olly sok különcködés és ellenmondás, meUyek a hívőknek nagy ártalmára vannak. Ök ugyan azt rebesgetik : hisz e tárgyak nem lényegesek ; ha nem lényegesek, úgy a változtatásnak lehet helye. Igen, de az egyház organicus, kifejlődött életében minden lényeges. Minden
