Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

A papság föladata a 19-ik században

43

minden utjokból félremozditani. Természetesen, mert hisz mindez jelentéstelen s érdektelen formalitás gyanánt vétetett, melly a szabadelvű s fölvilágosodott kor igényeinek meg nem felel. A lelkipásztorságtant emberi okosság rendszerévé változtaták. Nem becsültettek már többé az egyház gyakorlata, az átalános zsinatok törvényei és határozatai, a pápák és tartományi zsinatok rendeletéi ; de az egyházkormányzati rendeleteket annál szigorúbban birálgaták. Ennek következménye az lett, hogy a fegyelmet sokan bonc- késők alá vevén, a mi korszerűnek nem látszott, tulajdon bölcseségök szerint korszerűvé tenni és megújítani ügyekezének, s a mi tán még belőle meghagyatott, többnyire lélek- és erönélküli külsőségekké fajult. Minő veszélyesek voltakillyszerü tények a keresztény életre, példákból világosabb lesz. így mi lett a gyónás- és áldozásból, mellyek magában a keresztény életben gyökereznek? Sok puszta külsőségnek, vagy pedig gyümölcsléién szokásnak tekinté egyszer vagy kétszer az évben gyónni és áldozni. Mások, kiknek számuk a városokban nem csekély, egészen elhanyagolják a gyónás- s áldozást, sőt gúnyolják azokat, kik még e szentségekhez járulnak ; s kik az egyház szellemében ezt megteszik, mindenütt gúny és üldözés tárgyául szolgálnak. Honnét van ez? A pe- nitenciai fegyelem jelentősége, de főleg e szentségnek eszméje a nép érzelméből kialudt. Mi ennek oka? az, hogy a papság maga hozá ki szokásból a szentségeket. Borzasztó ezt csak kimondani is, de az igazsággal mindenkinek bátran szemébe nézhetünk. Vagy tán nem szólunk igazat? midőn egyik gyóntató atya az egyház törvénye szerint a szentségek gyakoribb