Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
A papság föladata a 19-ik században
42 tak ki, miként t. i. azt a kor szükségei igényelték, s állítólag csak igen ritkán ? Az egyházi érzelmet ele- gendöleg kifejezi élő szavával maga az egyház, t. i. hinni azt, mi mindenkor, mindenütt tanítatott és tanitatni fog és Krisztus eme szavain alapszik : „Menjetek az egész világra és hirdessétek az evangeliomot minden népeknek44, „Elküldendem a Szentleiket, ki megtanít titeket minden igazságra44 ; végre ezen egyházi érzelem kifejtetik a Szentlélek segítő malasztjá- val működő egyházi tanító—testületnek tagjai által, a gondolkozó ész következetes működései által. A papság egyházi érzelmének tehát azon belső vonzalmi készséget nevezzük, mellyel az egyház élöszővali állandó és idönkint mindig világosabban kifejtett tanításához ragaszkodik. Az egyházi érzelem kiterjeszkedik továbbá a fegyelemre is. Az egyházi érzelem úgy is nem egyéb, mint az egyház tanainak nyilvánítása, ezeknek kiterjedése az élet viszonyaira, melly a személyesen egy ember kétféle léteién alapszik; nem vethetni tehát el az egyiket a nélkül, hogy a másik iránt is igaztalanok ne lennénk, s valamint bizonyos, hogy az ember nem egyedül lélekböl,hanem életmüszeresen ehhez kapcsolt testből is áll: szintolly bizonyosnak tarthatni, miszerint az egyház tana is a fegyelemmel szoros kapcsolatban van. Egyenlő tannak, egyenlő fegyelemnek kell lenni az egyházban, és erről az egyház már gondoskodott. De a milly dölyfösen bántak a tanokkal, úgy, sőt még dölyfösebben, szabadabban bántak az egyház fegyelmi törvényeivel. Módosítani, s mint mondák, tisztítani akarák az istenitisztelet módját, az egyházi határozatokat, de főleg az egyházi büntetéseket szerették volna
