Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
A papság föladata a 19-ik században
41 viselnie s azt külsőleg is kifejeznie, minthogy egész szerkezetében a tanitó-egyházat képezi. De az egyházi érzelem nem más, mint magának az egyháznak érzelme, melly tanítás-, fegyelem- s az egyháznak műszeres szervezetéből áll. Ismeretes dolog pedig, miként aludt ki az mind a papokban, mind a világiakban a vallási apathia és hidegség legközelebbi korszakában, alig loboghatván föl itt ott gyenge lángja. A tanítás divatukká lön, sőt kiki tulajdon tetszése szerint, többnyire legszabadelvüebben magyarázgata, csak arra ügyelvén, hogy valamelly világosan kimondott hitágozat ellen ne vétsen, egyedül ezt tárták az egy- háziasság és katholicismus irányzatának. így történt, hogy azon tanokat, mellyek a hitdogmákkal szoros s elválaszthatlan kapcsolatban vannak s ezekből fejlődnek ki, velők egy egészet képeznek, csúfosan mcg- veték, azért, mivel nem világosan kijelentett hitágo- zatok és a szabadsággal össze nem férnek. Illyszerü tény nem szomorú mutatványa-e ollyan lélek szegénységének , mellyben katholikus élet hiányzik? mellynek eszméje sincs a keresztény tanok egységéről és elválaszthatlan összeköttetéséről , még kevesebb azoknak alaposságáról? Ok tehát az egyház kimondott hitágozatát úgy tekintik, mint a protestáns a szentirás holt betűjét és e felöl úgy vélekednek épen. mint a protestáns, t. i. a mint egyéni meggyözödésök- nck tetszik. Kérdem már, minő eljárás ez? valljon az egyházi öntudat és nem a tagadás útja szerinti-e? Ki ne tudná, hogy a nyilván kijelentett hitágozatok igen csekély számuak s a katholikus hittant egészen nem foglalják magukban? Ki ne tudná, hogy az egyház hittani határozatai többnyire mind tagadólag mondat
