Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
A papság föladata a 19-ik században
38 gyűlölőket lefegyverkeztessék és bizalmat gerjeszsze- nek. A papság önkényti szegénysége kibékíti a kényszerült szegényt sorsával és a kétkedőkben bizalmat támaszt. Az önkényti szegénység kitünteti az Istenember áldozati készségét és nélkülözéseit, a mi azután a szegényekben is áldozatot idéz elő. A papság önkényti szegénysége a szegénység becsülését áta- lában visszaállítja, azt mintegy megnemesíti, minthogy az Isten és megváltás kegyelmének oklevelét megszerzi, és a szegénység eredetét Krisztustól származtatja ; a megváltásróli hit pedig s az egykori jutalom a szegényeket vigasztalás- és reménynyel tölti el, mellytöl lelkesítve a szegénységet s az anyagiakbani szükséget mint kísérletet örömmel szenvedik e földön. Megszűnik ekkor a halandó a gazdagságot legfőbb javának tartani ; sőt tisztán látja annak valódi értékét és föléledvén a szegények számárai áldás és jutalom nélkül nem maradandó adakozások, a keresztény felebaráti szeretet ismét uj életet nyer. E szerint a papságnak áldozattal járó szegénysége engesztelő bé- keangyalkint lépvén fól a gazdagság és szegénység között, a szegénységet, megtörvén annak falánkját, ne- mesitendi; a gazdagságnak tulajdonított értéket pedig megcsökkenti, a lelki jótékonyságot kötelességgé teszi s előmozdítja. Ezzel azonban nincs befejezve a gazdagság és ipar felöli ítéletünk : a lelki Adám szerint való önkényti szegénység mellett is mindig fog találtatni birtok és ipar, sőt kell is találtatnia, mert ez az elsöÁdám szerinti, vagyis a családi és társadalmi életben szükséges eszköz -, azonban olly szorgalom és ipar,melly önzés- és önhaszonvágygyal van összekötve, mellynek kitűzött célja a pénznek szolgálni, az illy
