Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

A papság föladata a 19-ik században

39

szorgalom és ipar pokol szüleménye s a népek erkölcsi és testi romlása. Csak azon föltétel alatt leend ez az emberiség jólétére, ha a kereszténység körében a lelkiekben! szorgalom visszaállítatott s az üdvözítő élete tetteinkben nyilvánul.

10. §.

Kapcsolata az előzményeknek.

E szerint a papság képe lényeges jellemvonásai állal az alázatosság-, engedelmesség-, önmegtagadás-, a test sanyargatása-, a szegénységben és a világ pompáinak megvetésében fejeztetik ki. Ezzel épen semmi újat nem mondunk, sőt régi dolog ez már, mellyet az Istenember szavai és tettei hirdetnek. Voltak azonban idők, midőn e régi tan feledékenységbe ment és kijött a szokásból, de szükséges volta azért minden kételyen kívül állt; épen illy időket élünk jelenleg is. Azonban ne panaszkodjunk és ne rimánkod- junlt csupán, hogy a papság hibázott; üres panaszokkal semmire sem megyünk. Tegye kiki kezét szivére és mondja el a mea culpát Isten előtt; a papságnak egy közösen elmondott mea culpája és misereréje igen korszerű engesztelő tény volna, mi minden esetre a világnak nem botrány, sőt inkább példa gyanánt és épülésére szolgálna, mellyre bizonynyal bő áldás szállana onnan fölülről. Nem asszonyos panaszok menthetik meg s boldogíthatják korunkat, hanem elhatározott erős akarat. A papság eszméje, miként a keresztény élet ideálja is a nép életében hanyatlásnak indult és vele a tisztelet, a bizalom, valamint a lelki hatalom is. Azért az egyház áldásteli működésének