Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
A papság föladata a 19-ik században
32 Istent, szent bátorságra buzdítja, hogy legnagyobb áldozatot nyújtson Krisztusnak s az ö egyházának ; mert hiszen ö már bevégzé a legnagyobbat, a lélek győzelmét az állati élet fölött. Miként csodálkozhatunk, ha e szó : önmegtagadás, nagynak neveztetik? nagy a szüzesség Krisztusban, de nem fogják mindnyájan föl ; a pap, kinek naponkint szeplötlenül kell állani az ártatlan bárány trónjánál, arra van hívatva, hogy e nagy szót fölfogja, hogy a világnak példaképül szolgáljon. Miért csodálkozhatnánk, ha szent Pál is a szüzességet olly sokra becsüli, és az egyház azt mindenkor a legnagyobb ékességnek tartá, hiszen a szüzek is a bárány trónjához hivatvák Istent dicsöitö énekek zengésére , a mit mások nem tehetnek ! - ,,Hiszen — mint szent Cyprian mondja •— a szüzesség földi elő- izlése a mennyei tökélynek:44— a megdicsőülés elöér- zete, mellyel a szüzek már e földön bírnak, és a mit egykoron az angyalokhoz hasonlólag minden megdi- csöültek birandnak, hol ők az érzékiség örömei után nem vágyódnak, hol a nemzés és táplálásnak vége szakad, mivel a természet fölvétetett a lélek világa- és szabadságába, miként a lélek az Istennel való egyesülésbe. Ekként a szüzesség, mint lényeges jellemvonás tűnik föl a papság életében, mellyben az uj Ádám életének ki kell tűnnie, melly élet mellett azonnal földerül különös jelentősége a világ élvvágya- és érzéki gyönyöreinek ellenében. Fölösleges megemlíteni azt is, hogy a papságnak minden esetre bírnia kell azon tulajdonnal, miszerint a lélek uralma a test fölött föntartassék, annyival is inkább, minthogy épen ebben rejlik az emberiség lelki lörzsatyjának jelleme.
