Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

A papság föladata a 19-ik században

31

az ö annyira bámult haladásában az emberi természetet véghetleníté, vagyis a pogányság sötétségébe esett, a testiség fölszabadítását sürgeti, és a vak természeti élet féktelen önkényéért harcol. Még a házasságot is természetellenes kényszernek nevezi, annál inkább utálja a szüzességet. A világ és testiség jogát meg- sértettnek mondják a zsarnoki nőtlenség által; az emberiségre nézve természetellenes-, és lehetlennek állítják. Mi a papság föladata ezen vad őrjöngés ellenében? Az, hogy magas lelkesiiltséggel képviselje önmagában a szüzességet, és a kornak ezen vad rágalmait tettleg szégyenítse meg, és ezren meg ezren ragaszkodjanak nemes buzgalommal hozzájok, nemes- keblü ifjak és gyengéd szüzek örömmel tegyék le az örök szüzesség szent fogadalmát, mi által ők az érzékiekbe elmerült világ fiainak közepette példás hirdetői a szüzességnek, és a megváltás diadalát hirdetve hangosan kiáltják az egész világ színe előtt, hogy a szüzesség az emberhez nem méltatlan, sem nem le- hetlen, hanem inkább a kereszténységnek legszebb virága. A szüzesség által van az ember eredeti nagyságába visszahelyezve, abban nyeré vissza elvesztett s magasabb nemességét. Valóban a szüzességben ünnepli a megváltás hatalma diadalát, az egyházi élet az ő világító erejét és fényét. A szüzességnek sajátságos erkölcsi érdeme abban rejlik, hogy az a leghatalmasb ösztönt győzvén le, és a léleknek a test fölötti uralmát visszaadva, az érzékiekbe siilyedt világnak vezérfényül szolgál. A szüzesség képesíti az embert szellemi életre, midőn az állati ösztönt az emberben legyőzi, képessé teszi ön- és Isten világos ismeretére , s e szavak által, hogy a tiszták látni fogják az