Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
A papság föladata a 19-ik században
16 mint az egyházat álladalmi intézetnek gondolák; és mivel az álladalommal meg nem eléged tek, az egyházi férfin iránt is bizalmatlansággal viselteiének. Minél alaposabbnak tartaték az iijabb időkben azon hiedelem, miszerint a papság csak eszköze a rendőri államnak ; annál nagyobb gyalázat-, és megvetés-, sőt nem ritkán a legkeserübb gynlölséggel illettetett az, mint az állam bűntársa a polgári s egyházi szabadság lenyügzésében. Azért kötelessége a papságnak magát határozottan, és végképen kiszabadítani az egyházi bureaucratia üres és kétszínű hatalma alól, s a helyeit Krisztusnak az új Adómnak életét éshatalmát maga fölött kimutatni, hogy a világ ismét Krisztus helytartóját ismerje a lelkészben, kinek mi köze sincs a tisztviselővel. A világ elveszté a keresztény eszményt, s helyette a korszellemet, melly a társas élet minden köre- és viszonyaiban megtestesülve tűnt föl, állitá föl eszménynek. Fájdalom az idők roszasága a papságra is kihatott. Láttunk lelkészeket, kik Isten és fölkenlje iránt hűtlenek lévén, szent jegyesét, az egyházat rágalmak- és gyalázattal illették; láttunk lelkészeket, kik a kor szellemével haladván, a fölforgatás elemeit az egyházba is íigyekezének behozni ; láttunk lelkészeket, kik méltóságuk fönségéről meg feledkezvén, aggodalmasan vetélkedtek a korszellem kegyeiért, s az álhaladás pártjával, s a sokat magasztalt szabadel- műséggel kacérkodtak. Láttunk lelkipásztorokat, kiknek világi szellemet öltött életük botrány és leala- csonyitására szolgált az egyháznak, a hívek szomorúsága-, a gyengék bukása-, elleneink kárörömteljes diadalára. Igen az egyház sem kiinéltetett meg
