Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
A papság föladata a 19-ik században
17 azon foitok— s undok fekélyektől, mellyeket egy szerencsétlen kor szült s ápolt; és mellyek naponkint annál inkább napfényre jönnek, minthogy a Béliál és Krisztus, Isten s a korszellem közötti harc eldöntése és vége közéig. Itt a próba s elhatározás ideje már elkezdődött, melly semmi félséget és határozatlanságot; semmi közönyösség- és lankadtságot, semmi Istenbeni vakmerő bizalmat többé nem tűrhet; a rest és közönyös, ki mitsem törődik a kor kivánatával, a világi szellemű s önző, ki kedves énjét hivatásánál többre becsüli; a tudatlan, fölületes s áltudós; az ingatag és tétovázó félrelöketik az idő föltartózhatlan kereke által ; ők a megvetés- és feledékenységnek adatnak át. A jövő egyedül az öntudattal biró határozott szellem irányától függ. Azért szükséges, hogy a papság ma egészen határozottan legyen az, minek hivatásánál fogva lennie kell ; vagyis : az emberfia, az új Ádám s az elsöszülött képviselője. Föladata mindenekelőtt magára nézve az elvesztett keresztény eszményt újra szivébe oltani, s Jézus Krisztust szemlélet- és fénybe emelni. Inkább mint valaha hívja föl ma az ur a lelkipásztorokat : „Ti vagytok a föld sava. Hogyha a só megizetlenül mivel sózzanak ? semmire többé nem jó , mint hogy kivettessék és eltapod- tassék az emberektől.44 „Ti vagytok a világ világossága. Úgy világoskodjék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket. Ti vagytok a hegyre épített város, hogy messziről lát— szassék.44 Ti vagytok a nép pásztorai és vezérei, inkább példátok és életnemetek, mint szavak által; mert példánk által legkönnyebben győzünk. Legyen tehát a papság élete fáklya a sötétségben, mellynek Möv. paps. munkál. O
