Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

A világ csalódásai

260

az oktalan állatéhoz, raelly öntudatlanul legel sirja fölött, lelhetők a testtel együtt elenyészend. Ez oka, hogy baromi véget ígérvén következetességből állati életet is akarnak létesíteni a szivek vágyaiban. — A féktelen indulatok, s a szilajkodó ész karöltve rabjává tévé őket szenvedélyeiknek; törpe okoskodásaiknak korcs szüleményén bámuland az utókor, undorral fordul el a tökélyesedési hivatását érező lélek, bábaságukat megátkoznák apáink, kiknek pogány elődeik is nemesebben gondolkodtak; maga Cicero állítja, miszerint: „Nyilván tanítja Epicur,hogy az ember vígan nem élhet, ha csak bölcsen, becsületesen és igazándiéin él1).“ Oh sülyedözö emberiség! milly nagyok a te sebeid. Boldog Isten! képed hasonlatosságára alkotott teremtményeid mételyezett források után indultak.

Gyenge ecsetemmel csak érinteni akartam sza- badröptü századunk elősorolt éktelenségeit, melly kórságos hányatásában dühös aradalként sodorja a fölcsigázott szenvedélyektől vezetett pártosok seregét a csalódások honába. A háladatlan emberi ész legnagyobb jótévője és hatalmas Istene ellen merészli emelni fegyverét; legdrágább adományát, a szent re- ligiőt tapossa tudatlanságában; pedig mi az ember bölcsesége, ha Isten által nem segittetik? merő hiú álmák tömkelegé, mellyböl kieszmélödvén rettenetesen csalatva találjuk magunkat ; méltán alkalmazható a tapasztalat által olly sokszorosan megerősített állil) Clamat Epicurus, non posse jucunde vivi, nisi sapienter, honeste, justeque vivatur. Cicero de ho»o et malo.