Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
A világ csalódásai
258 kodott ember tehetségeitől megvonja áldásos sugarait, nem hathatnak ki ismeretei a tiszta derület veröfé- nyére, hanem eltikkadnak s elszáradnak, mint az elaszott kóró. így az elvakult ész, a kicsapongó képzelet és érzékiség segédszárnyain annyira sülyedt, hogy magának isteneket, erkölcsszabályokat s olly religiót alkota, mellytől jelenleg az elhagyatott puszták fia is irtózattal visszariadna. — Vagy ha úgy tetszik, hajtsatok térdet — észimádók! — e választott istenek előtt, kiket nem követésre vonzó szent élet, hanem vérontás, orzás s illyes egyebek emeltettek e méltóságra; tömjénezzetek Nilus lakójával a krokodil vagy apis lényében elismert istenségnek ; boruljatok le a kert növényei, a rétek és ligetek illatos virágai előtt ; vagy egyesüljetek, hirdetett követke- zetességtekben Carabia vadonának emberevő gyermekével, vagy Afrika pusztáinak fiával, — ők is ön- eszök vezérnyomán haladtak s haladnak, de a nagy semmiségbe. Azonban mintha hallanám, hogy a jelenkor világ- bölcsesége szétüzte a borzasztó éjhomályt s a fölvi- lágosodás fényözönében előtárja az ész kétségtelen igazságait; igen, a mindenható emberi ész hitvallását akarja lobogtatni századunk, Isten kijelentett religió- jának düledékei fölött. — Oh elvakult világ, igazságtalan zsarnoka híveidnek ! hízelegsz, hogy elárulj ; gyönyörködtetsz, hogy halálcsapással sújthass ; bá- jolni akarsz, hogy hiú örömeid serlegét méreggel el- önthesd. — A mi józan , azt korunk phitosophiája is az anyai téjjel szítt isteni igazságok életforrásából orozta ; s mit kellett az emberiségnek szégyenére tapasztalni a legközelebb elmúlt század végén ? azt,
