Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

A világ csalódásai

257

garait, attól elszakadva iránytalanul bolyong a bizonytalanság éjsötét honában. —

Hova, hova indult tehát az olly sokaktól tömjé- nezett ész magas röptében? — Kövessék öt éber szemeink, s derület, vagy csalódások fellegétöl bonis éj-e a határ, hova vizsgálódásunk tárgya vezet, könnyű lesz megfejteni, —

II.

Századunk.

Tekintsünk át az emberi társaságok láthatárán. A jelenkor egy megmérgezett forrás vizeként mereng föl vészes zörejével sduló áradatként pusztítja az elvetett magot, mellynek csiráit termékenyíteni kellene, de e helyett zsarnok kíméletlenséggel élte virányán elfojtja. A világ fönhiresztelt álbölcsei elhagyták az élő forrást, s elszórt álló vizeket kerestek; megtagadták az isteni bölcseséget, elpártoltak Isten törvényétől, hogy önmagukat állítsák bölcsekül s törvényül az elvakitott világ elébe. De csalódtak, s képjelt bölcseségök romjain siránkozhatik a megcsalatott utánzó sereg.

„Csak az ész szavát hallgasd, a természeti okosság sugallatát kövesd — igy biztatnak a korszellem hősei — a religió emberkoholmány.u Jó ! —. a Nilus partját lakó egyiptomi szintúgy, mint a büszke Róma s művész Hellas fia is bírt észszel; ez a fölfe- szitettnek eljöttéig sem hiányzott az emberekben; s hova jutottak a fönmagasztalt ész birtokában ? a té- velyek legsötétebb honába. Mert, mivel igazság ül itélöszéket az emberi nemzet fölött, melly a fölfuvalNöy. paps. munkál. 17