Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

Versezetek

E szent homály, ez égi tiiztömeg,

Olly nagy s mérhetlen sok — mind a tied.

Midőn a tavasz uj életre serken,

Te melegíted illatsóhaját;

Minden virág, mit a nyár kicsal, éltét Jóságos szemed alatt éli át;

Minden mutatja dicsőségedet,

Minden magasztos és szép — a tied.

A világ- hiúsága.

(Moore T. után, angolból.)

Egész világ csalékony tünde látszat, Melly csak vakitásunkra létezik ;

A kéjmosoly, a fájdalom könyüje,

Az ámulásnak csábitó szülője,

Egy van, mi nem csal, és ez egy az ég.

S a dicssugárnak fénye olly tünékeny, Miként a pusztán játszó délibáb ;

A szerelem, remény, szépség virága Bus koszorú az ember sirhantjára — Minden mulékony, csak az ég szilárd !

Mi más az ember, mint a zivatarban Egy habról másra hányt szegény utas?.. A képzelem villáma s ész sugára Csupán a borzasztó látkört mutatja — Nem ad nyugalmat, csak az ég maga !