Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
Levél egy protestans ministerhez, mellyben Luther mint számos régi eretnekség fölélesztője mutattatik be
233 vagy mellyek a társadalmi élet közlekedését zavarják, mint például a részegség, fajtalanság, csalás és lopás? És a lélek egész valóját átható bűnöket semmibe sem fogja-e ön számítani? azon bűnt, melly az említetteket mind magában foglalja, sőt gonosz tulajdonai által fölülhaladja? Ha az eretnekséget fejtegetés alá veszi ön, mit találand benne egyebet kevélység-, önhittség-, nyakasság-, függetlenségrei törekvés-, törvényes hatalom elleni lázadás-, a rend és hódolat megvetésénél, a vallás dolgában pedig, hogy fölmentsék követői önmagukat az isteni kinyilatkoztatás igazságos és határozott szabályainak igája alól? Nem bűn-e magában, azt mondani, vagy azokkal tartani, kik mondják, vagy valaha mondották : „Sokkal fölvilágosodottabbnak hiszem magamat az egyházi pásztorok egész testületénél ; az egyház csalód- hatik a szentirás értelmezésében és valóban csalódott is, de én nem csalódhatom, annak értelmezésében biztos vagyok, hogy nem [csalódom“. Ezen nyelven szól bensöleg minden eretnek. Kérdem tehát, liason- szerü kihágó gondolkodásmód nem igazságos ok-e, hogy elkárhoztassanak? Isten ítélete ellen fogják-e azt védelmezni? Midőn a vakító öröm fátyola elvonul szemeik elöl, és az örökkévalóság élő sugaránál a tárgyak valódi ismeretéhez jutandnak, nem lá- tandják-e tökéletesen észszerütlen érzelmeiknek nevetségességét, utálatos kevélységét, önhittségét és vakmerőségét? Kétségkívül ugyanezt akará értetni szent Pál is azt mondván, hogy az eretnek egészen fölfordult gondolataiban s inig e tévelyben mcgmaSubversus est, qui ejusmodi est, et delinquit, cum sit proprio judicio condemnatus. Tit. 3. il.
