Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

Levél egy protestans ministerhez, mellyben Luther mint számos régi eretnekség fölélesztője mutattatik be

234

rad, nem szün meg folyvást vétkezni és ki nem kerüli azt, hogy önlelkismerete által kárhoztassák.

Fölösleges volna önnek feketébb színekkel fos— teni az eretnekséget. Bölcsen és jobban ismeri ön ezeket, bogy sem leírni tudnám, s hiszem ön leend az első, ki megismerendi, miszerint ha Luther tanítványai csakugyan eretnekségben élnek s ebben halnak meg, nem kerülhetik ki a kárhozatot; ’azonban itt csak az állítás, sajátlag szemrehányás igazsága forog kérdésben,— igen, egyedül ez, de az általam előadottak nem elégségesek-e, hogy megismerje, miszerint e szemrehányás nem méltánytalanul, hanem inkább a legigazságosabban, legalaposabban, a szeretet törvényei szerint volt téve? Bizton mondhatom, hogy midőn fölhozám, egyedüli célom volt önt az eretnekség szomorú következményeiből kiszabadítani. Nyíltan s leplezetlenül kelle tehát szólanom ; ügye- keztein lelkesítő buzgalmamban is ön iránti tiszteletemet megőrizni, és ha nem sikerült is önt szavaimmal meggyőzni, megnyugtat azon öntudat, hogy mindent kerülni ügyekeztein, mi önt sérthetné.

így tehát Isten segítő malasztjával iratom végéhez közeledünk, nem kételkedvén, miszerint ön visz- szaemlékezik szavaimra, hogy Luther tanát tovább is vallva nem remélheti üdvözülését ; több okból megmutatván már ezt, jelen levelem szinte egy illy ok vitatását tárgyalja, ügy gondolom tehát, beváltám egészen szavamat.

Lehetséges volna-e, hogy ön, illy magasztos érdekre vonatkozó iratomat olvasván, fontolgatván s áthatván, lelkében meg ne rázkódjék? Az üdvösség illy szembeötlő akadályai lelke mélyében nem nyug-