Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

Levél egy protestans ministerhez, mellyben Luther mint számos régi eretnekség fölélesztője mutattatik be

232

BEFEJEZÉS.

így tehát kifejtéin a fölvett tárgyat, melly, reményiem, megérdemli önnek e fölötti komoly elmélkedését. Őszintén kijelentéin, hogy ön olly testület tagja, melly számtalan régi s uj eretnekségből ösz- szevegyitett tant vall. Azonban csak pusztán állitám-e ezt? Nem bizonyitám-e he egyszersmind? Vagy tán túlbuzgóság méltánytalan kitörései voltak állításom kemény szavai? Vagy megfontolás nélkül könnyedén ejtém-e ki azokat állításom igazolása nélkül? Vizsgálja át újólag indokaim minémüségét : nem elvitázhatlanok-e azok? A tények egyszerű elö- sorolásával megmutatám, miszerint önök hitérzelmei tökéletesen megegyezők azokkal, mellyeket az egyház a régi eretnekekben kárhoztatott; sőt megvizsgálván átalában az eretnekség lényegét és tulajdonait, világossá lön, hogy a legigazabb fogalma az eretnekségnek több tekintetben Luther tanjára alkalmazható ,Jiogy az eretnekség minden szembeötlő jele itt tanúságot tesz a lutheranismus ellen.

Miért habozik tehát és késedelmeskedik ön olly hitvallás odahagyásában, melly hasonlóan veszélyes és kárhozatos tévelyek tárháza? Lehet-e az üdvösségnek nagyobb akadálya az eretnekségnél? Nem elég-e csak egy is önnek örök vesztére ? Mit hozhat még önre ezen tömege az egyház átka által sújtott tévelyeknek, ha hozzájok még tovább is szívvel s lélekkel ragaszkodik, s nyilván vallani fogja? Tán azon meggyőződést tartja ön keblében, hogy csak azon nagyobb bűnök zárják el a mennyország kapuit, mellyek a test érzékeiben rendetlenséget idéznek elő,