Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
Levél egy protestans ministerhez, mellyben Luther mint számos régi eretnekség fölélesztője mutattatik be
214 vannak, nézzen körül figyelemmel smeglátandja, hogy nincs, nem volt soha egyetem, mellyben Luther előtt a szentirást ezen ujitó szerint értelmezték volna. Ellenben tudja, hogy minden egyetem, mellyet Luther tanításának bírálása és megítélése végett fölkítt, azt fönnen hangozó torokkal kárhoztató. Ki tagadhatja még, hogy Luthernek éltében legbuzgóbb pártosai, a reformatio nagy munkájának elösegitöi, épen illy egyház és történet-ellenes elveket és érzelmeket tevének sajátukká? De mi világosabb és határozóbb Luther vallomástételénél? Hányszor éreztem, így ír a vittembergi augustinianusokhoz*), e legnehezebb belső küzdelmeket, hányszor legborzasztóbb szívdobogásokat enmagamban mondván: mit cselekszel? egyedül tenmagadat véled-e bölcsnek? Tévelyben volna kívülem minden ember? Abban voltak volna-e olly régóta? Mi volna,ha tenmagad tévednél,s annyi lelket elcsábítván örök kárhozatuknak oka volnál? Kérdem most, ezen érzelmek miként férhetnek össze azon, Luthernek következetlenül tulajdonított meggyőződéssel, hogy előtte már a világ nagy része vele egyaránt értelmezte a szentirást? Ki nem látja, hogy e vallomás által Luther maga bezárja mindazon tanítványainak ajkait, kik uj és uj különcködő értelmezésének világos tényét tagadni akarnák. De mit hozzak még föl, hogy világos legyen, milly észszerütlenül dicsekednek ön felei, hogy ők z apostolok s a tiszta evangeliom tanításának birtokában vannak. Nem szükség erre nézve terjedelmes és fárasztó szóvitába bocsátkozni ; két szó elégséges ez igény töli visszariasztásra. Mi azt tartjuk, hogy az O Tóm. 2. ed. Germ. Jen., p. 96.
